Jelenések könyve
11. fejezet
1. vers
Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj fel és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban leborulnak.
2. vers
De a templom külső udvarát hagyd ki, ne mérd meg, mert az a nemzeteknek adatott, akik a szent várost negyvenkét hónapon át tapodni fogják.
3. vers
Két tanúbizonyságomnak azonban azt a megbízást fogom adni, hogy ezerkétszázhatvan napon át zsákba öltözötten prófétáljanak.”
4. vers
Ők ama két olajfa és az a két mécsláb, kik a föld Ura előtt állnak.
5. vers
Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból és megemészti ellenségeiket. Ha valaki ártani akar nekik, így kell annak megöletnie.
6. vers
Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk napjai alatt ne essék az eső, és felhatalmazásuk szól a vizekre is, hogy vérré változtassák azokat, és arra is, hogy a földet akármilyen csapással annyiszor verjék meg, ahányszor akarják.
7. vers
Ha azután tanúságtételük végéhez ér, a feneketlen mélységből feljövő fenevad harcot indít ellenük, legyőzi és megöli őket.
8. vers
Holttestük ott lesz ama nagy város piacán, melyet szellemileg Szodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urukat is megfeszítették.
9. vers
A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből odasereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.
10. vers
A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.
11. vers
Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.
12. vers
Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: „Jöjjetek fel ide!” S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.
13. vers
Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicsőséget adtak a menny Istenének.
14. vers
A második jaj tovament. Íme a harmadik jaj sietve jön.
15. vers
Kürtölt a hetedik angyal és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták: „Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. (És) Uralkodni fog az örök korok korain át.”
16. vers
Ekkor a huszonnégy vén, aki(k) Isten előtt trónján (trónjaikon) ül(nek), Isten előtt arcra borult(ak) s imádattal ezt mondta (mondták):
17. vers
„Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindeneken uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.
18. vers
Megharagudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit.”
19. vers
Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villámlások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.
Könyvek
