Jelenések könyve
9. fejezet
1. vers
Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát.
2. vers
Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjéből elsötétült a nap és a levegő.
3. vers
A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.
4. vers
Megmondták azonban nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi veteménynek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje.
5. vers
Azt az utasítást adták nekik, hogy ne öljék meg őket, csak kínlódjanak öt hónapig. Kínjuk olyan, mint a skorpió okozta kín, ha az megszúrja az embert.
6. vers
Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük.
7. vers
Ami a sáskák hasonlatát illeti, hasonlítanak harcra felkészített lovakhoz, a fejükön koszorúk, melyek olyanok, mintha aranyból volnának, orcájuk olyan, mint az emberi orca,
8. vers
hajuk mintha női haj volna, foguk, mint az oroszlánok foga,
9. vers
páncélt is viseltek, olyant, mint az acél, szárnyuk zaja olyan volt, mint harcba futó sok lovasszekér zöreje.
10. vers
A skorpiókéhoz hasonló farkuk van, meg fullánkjuk, s a farkukban van hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek.
11. vers
Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollion, magyarul Vesztő.
12. vers
Az első jaj tovament, még két jaj jön ezután.
13. vers
Kürtölt a hatodik angyal s ekkor egy szózatot hallottam annak az arany oltárnak a négy szarva közül, mely az Isten előtt van.
14. vers
A szózat azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a kürt volt: „Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyamnál megkötözve várnak.”
15. vers
Erre eloldották a négy angyalt, akik órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberek harmadrészét.
16. vers
A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat.
17. vers
A látomásban ilyeneknek láttam a lovakat és a rajuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga volt a páncéljuk, fejük olyan volt, mintha oroszlánfejek lettek volna, szájukból tűz, füst és kén áradt ki.
18. vers
Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadrészét, a tűz, a füst és a kén, mely szájukból ömlött.
19. vers
A lovak hatalma szájukban és farkukban volt, farkuk kígyókhoz hasonlított, azoknak fejük volt s azzal ártottak.
20. vers
Az emberek többi része, azok, akik nem haltak meg e csapásokban, nem tért új felismerésre, hogy kezük munkáit elhagyták volna, hogy ne borultak volna le az ördögök előtt, arany, ezüst, érc, kő és fabálványok előtt, melyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek.
21. vers
Nem tértek új felismerésre, hogy gyilkosságaikat, varázslásaikat, paráználkodásaikat és tolvajlásaikat elhagyták volna.
Könyvek
