Az örömhír Márk szerint
1. fejezet
1. vers
A Krisztus Jézus örömhírének kezdete,
2. vers
ahogy az Ézsaiás prófétánál írva található: „Íme, elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat,
3. vers
kiáltó szó hangzik a pusztában: Készítsetek utat az Úrnak, ösvényeit egyenesekké tegyétek.”
4. vers
Úgy lett Bemerítő János a pusztában a bemerítkezésnek hirdetőjévé, mely a vétkek megbocsáttatását, az új felismerésre térést jelenti.
5. vers
Ehhez a Jánoshoz kiment az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is valamennyien, s bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba, azzal együtt vétkeiket is megvallották.
6. vers
János teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt csípeje körül, sáskákat és vadmézet evett.
7. vers
Ezt hirdette: „Jön utánam valaki, aki nálam erősebb! Én még arra sem vagyok elegendő, hogy lehajoljak és sarujának szíját megoldjam.
8. vers
Én vízbe merítettelek titeket: Ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!”
9. vers
Azokban a napokban történt, hogy Jézus a galileai Názáretből odament és Jánossal bemeríttette magát a Jordánba.
10. vers
Tüstént feljött a vízből és látta, hogy az egek meghasadnak, s a Szellem galambként rája száll.
11. vers
Aztán szózat támadt az egekből: „Te vagy az én szeretett fiam, benned van gyönyörűségem.”
12. vers
Ezután a Szellem azonnal kiűzte őt a pusztába.
13. vers
A pusztában negyven napon át időzött, közben a sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal és az angyalok szolgálták ki.
14. vers
Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment s közben az Isten örömhírét így hirdette:
15. vers
„Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre és higgyetek az örömhírnek!”
16. vers
Mikor a galileai-tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak.
17. vers
Jézus megszólította őket: „Jertek utánam és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!”
18. vers
Tüstént otthagyták hálóikat és követték őt.
19. vers
Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe.
20. vers
Azonnal hívta őket, s ők atyjukat Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták és elmentek utána.
21. vers
Aztán bementek Kapernaumba. Mindjárt szombaton Jézus bement a zsinagógába és tanításhoz fogott.
22. vers
Tanítása megdöbbentette a zsinagógában lévőket, mert úgy tanította őket, mint aki Istentől fennhatóságot kapott s nem úgy, mint az írástudók.
23. vers
Zsinagógájukban erre azonnal tisztátalan szellem hatásába került egy ember s felkiáltott:
24. vers
„Hah! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!”
25. vers
Jézus keményen rászólt: „Némulj el és menj ki belőle!”
26. vers
A tisztátalan szellem erre összerángatta az embert és hangos kiáltással kiment belőle.
27. vers
Mindannyian megdöbbentek, úgyhogy egymással vitatkoztak, és azt kérdezték: „Mi ez? Valami Istentől fennhatóságot nyert új tanítás? Csak úgy rendelkezik a tisztátalan szellemekkel, s azok engedelmeskednek neki.”
28. vers
Azonnal szét is ment a híre mindenhova, Galilea egész környékére.
29. vers
Tüstént azután, hogy a zsinagógából kijöttek, Jakabbal és Jánossal együtt bementek Simon és András házába.
30. vers
Simon napa lázasan ágyban feküdt. Azonnal szóltak neki felőle.
31. vers
Ő hozzálépett, a kezén megragadta és felkeltette. Az asszonyt azonnal elhagyta a láz s azután felszolgált nekik.
32. vers
Mikor lenyugodott a nap és este lett, odahozták hozzá az összes gonoszul gyötrötteket s az ördöngősöket,
33. vers
úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtóhoz.
34. vers
Sokakat gyógyított, kik sok mindenféle betegségtől gonoszul szenvedtek, sok ördögi szellemet űzött ki s nem hagyta szólni az ördögi szellemeket, mert azok felismerték őt.
35. vers
Azután igen korán, még sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre és ott imádkozott.
36. vers
Nyomon követték Simon és a vele lévők.
37. vers
Midőn rátaláltak, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres!”
38. vers
De ő ezt felelte nekik: „Menjünk máshová, a szomszédos kisebb városokba, hogy ott is hirdethessem a királyságot! Hiszen evégre jöttem.”
39. vers
El is ment egész Galileába a zsinagógáikba s hirdette az igét és ördögöket űzött ki.
40. vers
Hozzáment egy bőrpoklos is és térdreborulva esengett hozzá.” Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!” – mondta.
41. vers
Mire ő szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette őt és így szólt hozzá: „Akarom. Tisztulj meg!”
42. vers
Nyomban eltávozott tőle a poklossága és megtisztult.
43. vers
Jézus pedig felindult hangon szólva azonnal elűzte őt
44. vers
s azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak! Tisztulásod fejében pedig vidd fel, amit Mózes elrendelt, bizonyságtételül nekik.”
45. vers
Az elment, a dolgot sokfelé elhíresztelte s annyira ismertté tette, hogy azontúl az Úr mások láttára nem mehetett városba be, hanem kinn puszta helyeken tartózkodott. Mindamellett mindenünnen mentek hozzá.
Könyvek
