Az örömhír Márk szerint
8. fejezet
1. vers
Miután azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg és nem volt mit enniük, magához hívta a tanítványokat és így szólt hozzájuk:
2. vers
„Szánalmat érzek a tömeg iránt, mert már három napja nálam vannak s nincs mit enniük.
3. vers
Ha étlen bocsátom őket haza, elernyednek az úton. Amellett közülük némelyek messziről érkeztek.”
4. vers
„Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?” – szólaltak meg tanítványai. S „Hány kenyeretek van?” – kérdezte őket Jézus.” Hét” – felelték.
6. vers
Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.
7. vers
Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.
8. vers
Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.
9. vers
Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.
10. vers
Azonnal hajóba szállt és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.
11. vers
Ott előjöttek a farizeusok és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.
12. vers
Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: „Miért keres jelt ez a nemzedék?” – szólt.” Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék.”
13. vers
Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt és a túlsó partra távozott.
14. vers
Elfelejtettek azonban kenyereket vinni s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.
15. vers
Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.”
16. vers
Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.
17. vers
Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?
18. vers
Szemetek van s nem láttok, fületek van s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,
19. vers
hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?” „Tizenkettővel” – felelték.
20. vers
„S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?” „Hetet” – válaszolták.
21. vers
„S még most sem láttok a dolgokba be?” – kérdezte.
22. vers
Betszaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, s kérlelni kezdték, hogy érintse azt.
23. vers
Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette s megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
24. vers
Az felnyitotta szemét és így szólt: „Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának.”
25. vers
Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.
26. vers
Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: „Még csak be se menj a faluba! „
27. vers
Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: „Kinek mondanak engem az emberek?”
28. vers
Azok azt felelték, hogy „Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik.”
29. vers
Ekkor megkérdezte őket: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” Megszólalt Péter s ezt felelte neki: „Te vagy a Krisztus!”
30. vers
Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.
31. vers
Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.
32. vers
Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.
33. vers
Jézus erre megfordult, ránézett tanítványaira s aztán megdorgálta Pétert: „Eredj mögém sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.”
34. vers
Azután a tömeget tanítványaival együtt magához szólította, és ezeket mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.
35. vers
Aki ugyanis meg akarja menteni lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.
36. vers
Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?
37. vers
Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?
38. vers
Mert ha valaki szégyell engem s beszédeimet e házasságtörő és vétkes nemzetségben, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, ha majd eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.”
Könyvek
