Az örömhír Márk szerint
7. fejezet
1. vers
Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.
2. vers
Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.
3. vers
A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.
4. vers
Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.
5. vers
A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: „Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek.”
6. vers
Ám ő így felelt nekik: „Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
7. vers
Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.
8. vers
Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok.”
9. vers
Majd ezt mondta nekik: „Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!
10. vers
Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszat mond, annak vége biztos halál legyen!
11. vers
Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: Korbán. Azaz oltári ajándék. Ezzel lehetek csak hasznodra.
12. vers
Ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért
13. vers
s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek.”
14. vers
Ezután magához szólította a tömeget és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindannyian és legyetek belátók.
15. vers
Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő.”
16. vers
„Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
17. vers
Mikor utóbb a tömegtől elvált és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.
18. vers
Ő ezt felelte nekik: „Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?
19. vers
Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely minden ételt megtisztít.”
20. vers
Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.
21. vers
„Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,
22. vers
házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!
23. vers
Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!”
24. vers
Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.
25. vers
Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött és lábához borult.
26. vers
Az asszony hellén volt, sziro-feníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.
27. vers
„Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! – mondotta neki az Úr –, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda.”
28. vers
De az asszony ezt felelte néki: „Így van Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”
29. vers
„Ezért a beszédért – mondotta neki Jézus – eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem! „
30. vers
Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.
31. vers
Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül s a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.
32. vers
Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá s kérlelték, hogy vesse rá kezét.
33. vers
Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, köpött s nyálával érintette a nyelvét,
34. vers
aztán feltekintett az égre és sóhajtott.” Effáta!” – mondotta – ami azt jelenti: „Nyílj meg!”
35. vers
S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse és helyesen beszélt.
36. vers
Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.
37. vers
S minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: „Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.”
Könyvek
