Az örömhír Márk szerint
9. fejezet
1. vers
Azt is mondta nekik: „Bizony azt mondom nektek, hogy az itt állók között vannak olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják Isten királyságát, amint hatalommal elérkezik!”
2. vers
Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre és ott a szemük láttára más alakot öltött.
3. vers
A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, hogy kallós (fehérítő) nem képes a földön úgy megfehéríteni valamit.
4. vers
Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt és azok Jézussal beszélgettek.
5. vers
Ekkor megszólalt Péter és ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk! Majd készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.”
6. vers
Nem tudta ugyanis mit beszél, a félelem tudniillik megrémítette őket.
7. vers
Aztán felhő támadt s az beárnyékolta őket, a felhőből pedig szózat hangzott ki: „Ő az én szeretett Fiam! Rá hallgassatok!”
8. vers
De mikor hirtelen körültekintettek, többé senkit sem láttak, csak Jézust, ő volt egyedül velük.
9. vers
Miközben leszálltak a hegyről, szigorúan megparancsolta nekik, hogy abból, amit láttak, senkinek semmit el ne beszéljenek, csak majd, ha az embernek Fia a halottak közül feltámad.
10. vers
Belekapaszkodtak ebbe a szóba, s egymással vitatkozva azt kutatták, hogy mit jelent a halottak közül feltámadni.
11. vers
Majd kérdést intéztek hozzá: „Azt mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie.”
12. vers
Azt felelte nekik: „Illés eljön ugyan előbb, és mindent helyreállít. Aztán – de hogy is van az embernek Fia felől megírva? Hogy sokat szenved és megvetik?
13. vers
Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés is eljött már és mindazt megtették vele, amit akartak, amint írva van felőle!”
14. vers
Mikor a tanítványokhoz érkeztek, nagy tömeget láttak körülöttük, írástudókat is, akik együttesen vitatkoztak velük,
15. vers
de ahogy meglátták őt, azonnal nagy döbbenet fogta el az egész tömeget, majd hozzáfutottak és köszöntötték őt.
16. vers
Jézus megkérdezte azokat: „Miért vitatkoztok velük?”
17. vers
Valaki így felelt neki a tömegből: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van.
18. vers
Ez a szellem, ahol éppen megragadja, szaggatni kezdi őt, aztán tajtékzik, fogát csikorgatja, majd elfonnyad a fiú. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem volt rá erejük.”
19. vers
Ekkor megszólalt Jézus és ezt mondta nekik: „Oh, hitetlen nemzedék! Meddig leszek veletek? Meddig visellek még titeket? Hozzátok ide hozzám!”
20. vers
Odavitték hozzá. Mikor a szellem megpillantotta Jézust, azonnal össze-vissza rángatta a fiút, úgyhogy az a földre esett és tajtékozva fetrengett.
21. vers
Jézus megkérdezte az atyját: Mennyi ideje annak, hogy ez történt vele?” „Gyermekkora óta – felelte az.
22. vers
Sokszor vetette tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse. De ha valamire képes vagy, segíts rajtunk, gerjedj szánalomra irántunk.”
23. vers
Jézus ezt felelte neki: „Ami azt illeti: ha képes vagy, hát minden lehetséges a hívőnek!”
24. vers
A gyermek atyja hirtelen felkiáltott: „Hiszek – mondta –, segíts hitetlenségemen!”
25. vers
Mikor Jézus meglátta, hogy tömeg fut hozzá, keményen rászólt a tisztátalan szellemre: „Hangtalan, néma szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé ne menj belé!”
26. vers
Erre az felkiáltott, nagyon összerángatta a fiút és aztán kiment. A fiú meg olyan lett, mint egy holt, úgyhogy a többség azt is mondta, hogy meghalt.
27. vers
Jézus azonban megragadta a kezét és felkeltette. S az fel is kelt.
28. vers
Azután, hogy Jézus bement a házba, tanítványai külön megkérdezték őt: „Hogyhogy nem tudtuk kiűzni azt?”
29. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra!”
30. vers
Miután onnan eltávoztak, Galileán vonultak át, de nem akarta, hogy bárki is megtudja.
31. vers
Tanítványainak oktatásával foglalkozott ugyanis. Arról beszélt nekik, hogy az embernek Fiát át fogják adni az emberek kezébe, meg fogják ölni, de három nappal azután, hogy megölték, feltámad.
32. vers
Azok azonban nem értették meg beszédét, ám féltek hozzá kérdést intézni.
33. vers
Kapernaumba érkeztek. Mikor benn volt a házban, megkérdezte őket: „Mit fontolgattatok az úton?”
34. vers
Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymással az úton, hogy ki a nagyobb.
35. vers
Miután leült és magához hívta a tizenkettőt, ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, mindenki között utolsó legyen, mindenkinek kiszolgálója.”
36. vers
Ezzel fogott egy gyermeket és kiállította közéjük a középre, majd ölébe vette s így szólt hozzájuk:
37. vers
„Aki az ilyen gyermekek közül egyet az én nevemben befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki elküldött engem!”
38. vers
„Tanító – mondta neki János –, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemet űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk neki, mivelhogy nem követ minket.”
39. vers
De Jézus ezt felelte: „Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára káromoljon engem.
40. vers
Hiszen aki nincs ellenünk, mellettünk van.
41. vers
Aki ugyanis titeket egy pohár vízzel megitat azon a címen, hogy a Krisztuséi vagytok, bizony azt mondom nektek, nem fogja elveszíteni bérét.
42. vers
S ha valaki e legkisebbek közül, akik hisznek, egyet tőrbe ejt, az olyannak jobb volna, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe vetnék.
43. vers
Ha a kezed tőrbe csal, vágd le! Jobb volna neked, hogy csonkán az életre bemenj, minthogy két karral az olthatatlan tűzbe, a gyehennába vessenek,
44. vers
ahol nem pusztul el a férgük, és a tűz nem alszik el.
45. vers
Ha lábad tőrbe csal, vágd le! Jobb neked sántán az életre bemenned, minthogy két lábbal a gyehennára vessenek,
46. vers
ahol nem pusztul el a férgük, és a tűz nem alszik el.
47. vers
Ha szemed csal tőrbe, vesd el! Kedvezőbb rád nézve, hogy félszemmel Isten királyságába bemenj, minthogy két szemmel a gyehennára vessenek.
48. vers
Ott az ilyeneknek férge meg nem hal és tüze ki nem alszik.
49. vers
Mert mindenkit tűzzel fognak megsózni.
50. vers
Hasznos a só, de ha elveszti só ízét, mivel fűszerezhetnék meg? Tartsatok magatokban sót és legyetek egymás között békességben!”
Könyvek
