Júdás levele

1. vers

Júdás, a Krisztus Jézus rabszolgája, Jakab testvére, az Istenben, az Atyában szeretett, és a Krisztus Jézustól őrzött elhívottaknak.

2. vers

Mindig több könyörület, békesség és szeretet töltsön be titeket.

3. vers

Szeretteim, minthogy megvan bennem minden serénység arra, hogy a nekünk közös megmenekülésről írjak nektek, kényszert éreztem az írásra, hogy báto­rítsalak titeket, hogy még tovább küzdjetek a szenteknek egyszer átadott hitért.

4. vers

Belopózkodott ugyanis közénk néhány olyan ember, akik eleve ki voltak írva az ilyen ítéletre, istentelenek, kik Istenünk kegyelmét kicsapon­gásra váltják át, és a mi egyedüli Parancsolónkat és Urun­kat, a Krisztus Jézust megtagadják.

5. vers

Emlékeztetni akarlak titeket, noha ti egyszer már mindent tudtatok, hogy miután az Úr a népet Egyip­tomból kimentette, utólag azokat, akik hitetlenekké lettek, elveszítette,

6. vers

emlékeztetni akarlak arra, hogy angyalokat, kik uralkodó helyzetüket nem őrizték meg, és saját lakhelyüket elhagyták, a nagy nap ítéletére látha­tatlan (örökkétartó) láncokkal megkötöztette, homállyal borította be, őrizetre vetette,

7. vers

emlékeztetni akarlak arra, hogy Szodoma és Gomorra és a körülöttük levő városok is, melyek ugyanolyan módon mentek túltengő parázna­ságban más hús után, örök tűz büntetését viselve példa­képül vannak elénk állítva.

8. vers

(Hasonlóképpen ezek is) álmodozásukban megfer­tőzik húsukat, s a föléjük helyezett urakat elvetik, s a dicsőségben élőket káromolják.

9. vers

Ezzel szemben Mihály uralkodó angyal, mikor a vádlóval perben állt és Mózes teste felől vitázott, nem merészkedett káromló ítéletet mondani ki rá, hanem így szólt: „Majd megdorgál téged az Úr.”

10. vers

Ezek azonban mindent káromolnak, amit nem ismernek, amihez pedig beszédre képtelen állatokként természettől értenének, azzal megrontják magukat.

11. vers

Jaj nekik, mert Kain útján indultak el, bérért Bálám tévely­gésébe rohantak, és Kóré ellentmondásával vesztek el.

12. vers

Ezek szégyenfoltokként ülnek ott szeretetvendég­ségeiteken, és félelem nélkül együtt lakmároznak veletek, miközben magukat legeltetik. Szelektől ide-odaűzött víz­telen fellegek ők, késő őszben gyümölcstelenül álló, kétszer meghalt, gyökerestől kitépett fák,

13. vers

tenger vad hullámai, melyek saját szégyenüket tajtékozzák ki, tévely­gő csillagok, kiknek számára örökre a sötétség homályát tartják fenn.

14. vers

Róluk jövendölt Énok is, Ádámtól a hetedik, mikor így szólt: „Íme, eljött az Úr tízezer szentjével,

15. vers

hogy ítéletet üljön mindenek ellen, és rábizonyítsa az istentelenekre minden istentelen tettüket, melyekkel isten­telenséget követtek el, amellett minden kemény szót, melyet az istentelen vétkezők őellene szóltak.”

16. vers

Zúgoló­dók ők, sorsukkal elégedetlenek, vágyaik után járók, nagyratörő szavakat szól szájuk, személyeket csodálnak haszonért.

17. vers

Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek azokra a beszédekre, melyeket Urunknak, a Krisztus Jézusnak apostolai eleve szóltak,

18. vers

mikor ezt mondták nekünk: Az utolsó időben gúnyolódók támadnak, kik saját vágyaik után fognak járni, azaz az Istent nem félők kívánságai után.

19. vers

Ők azok, akik válaszfalakat emelnek (elkülöní­tenek). Lelkiek, Szellem nincs náluk.

20. vers

Ti azonban, szeretteim, építsétek rá magatokat a ti igen szent hitetekre. Szent Szellemben imádkozva

21. vers

őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, és várjátok Urunknak, a Krisztus Jézusnak könyörületét az örök élet elnyerésére.

22. vers

Azután némelyeket ítélettel győzzetek meg,

23. vers

s a tűzből kiragadva mentsétek meg őket. Né­melyeken félelemmel könyörüljetek, gyűlölve még a hústól bemocskolt köntösüket is.

24. vers

Arra pedig, aki képes titeket botlás nélkül meg­őrizni, és ujjongás között feddhetetlenségben a maga dicsősége elé állítani,

25. vers

az egy Istenre, a mi Meg­mentőnkre szállt az egész kor előtt, száll most is, és szálljon az összes korokon át a Krisztus Jézuson, a mi Urunkon át dicsőség, fenség, uralom, fennhatóság. Ámen.

Fejezetek:

1