Pál második levele Timótheushoz
1. fejezet
1. vers
Pál, ki az Isten akaratából a Krisztus Jézusban adott élet ígérete alapján a Krisztus Jézus apostola lett, írja e levelet.
2. vers
szeretett gyermekének, Timóteusnak. Kegyelmet, könyörületet, békességet kívánok néked Istentől, az Atyától és Urunktól, a Krisztus Jézustól.
3. vers
Hálás vagyok Istennek, kinek apáim óta tiszta lelkiismerettel szolgálok, hogy éjjel és nappal szakadatlanul rád emlékezem könyörgéseimben.
4. vers
Epekedek azért, hogy lássalak. Könnyeidre is visszaemlékezem, hogy örömmel teljek meg
5. vers
s emlékezetembe idézem azt a képmutatástól mentes hitet, mely benned van, mely először nagyanyádban, Loiszban, azután anyádban, Eunikében lakozott, végül – meg vagyok győződve – benned is.
6. vers
Ez okból emlékeztetlek arra, hogy az Istennek ezt a kegyelemajándékát, mely az én kézrátételemen keresztül van rajtad, újra lángra kell lobbantanod,
7. vers
mert Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét.
8. vers
Ne szégyellj hát Urunk mellett tanúságot tenni, ne szégyellj engem, ki érte vagyok fogoly, hanem szenvedd el a gonoszt velem együtt az örömüzenetért, annak az Istennek hatalmából,
9. vers
aki megmentett és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott bennünket, nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen, melyet a Krisztus Jézusban örök idők előtt adott már nekünk,
10. vers
de csak most tett láthatóvá Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak megjelenésén keresztül, ki örömüzenetén át hatálytalanná tette a halált s megvilágította az életet és a romolhatatlanságot.
11. vers
Ennek az örömüzenetnek hirdetőjévé, apostolává és tanítójává rendeltek engem.
13. vers
Ez az oka annak is, hogy ezeket szenvedem, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hittem s meg vagyok győződve, hogy van hatalma arra, hogy azt, amit nála letettem, ama napig megőrizze.
13. vers
Mintakép gyanánt tartsd magad előtt azokat az egészséges beszédeket, melyeket a Krisztus Jézusban található hűségben és szeretetben éntőlem hallottál.
14. vers
A bennünk lakó Szent Szellemen át őrizd meg azt a nemes letétet, melyet reád bíztak.
15. vers
Tudod azt, hogy az ázsiaibeliek mindannyian elfordultak tőlem. Ezek közül valók Figellosz és Hermogenész.
16. vers
Könyörüljön az Úr Onéziforosz házán, mert sokszor felüdített engem és nem szégyellte bilincseimet,
17. vers
sőt, mikor Rómába került, serényen keresett és megtalált engem.
18. vers
Adja meg neki az Úr, hogy ama napon könyörületet találjon az Úrnál. Hogy pedig Onéziforosz milyen szolgálatot tett Efézusban, jobban tudod te.
Könyvek
