Pál második levele Timótheushoz

4. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

Erős bizonyságot teszek Isten és a Krisztus Jézus előtt, ki eleveneket és holtakat fog ítélni, arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép.


2. vers

Hirdesd az igét, állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem, győzz meg, dorgálj, bátoríts teljes hosszútűréssel és tanítással.


3. vers

Mert olyan idő jön, mikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint fognak felhalmozni maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.


4. vers

Mert az igazságtól elfordítják fülüket, és mesékhez fordulnak.


5. vers

Te azonban légy mindenekben józan, szenvedd el a gonoszt, tedd az örömhirdető munkáját, töltsd be egészen szolgálatodat.


6. vers

Mert engem már italáldozatként öntenek ki, elköltözésem ideje beállott.


7. vers

A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem.


8. vers

A jövendőre félretették nekem az igazságosság koszorúját és azt ama napon az Úr, az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az ő megjelenését.


9. vers

Siess, jöjj el hamar hozzám.


10. vers

Démász, miután a mostani kort megszerette, magamra hagyott engem, elment Tesszalonikába, Kreszcensz Galáciába ment, Titusz Dalmáciába.


11. vers

Lukács van velem egyedül. Márkuszt vedd magadhoz és hozd magaddal avégre, hogy engem kiszolgáljon, nagyon hasznos nekem.


12. vers

Tihikuszt Efézusba küldtem.


13. vers

Ha jössz, azt a köpenyt, melyet Troászba Kárpusznál hagytam, hozd magaddal, a könyveket is, különösen a pergameneket.


14. vers

Az ércműves Sándor sok gonoszt tanúsított irányomban, fizessen meg neki az Úr tette szerint.


15. vers

Óvakodj te is tőle, mert nagyon ellene állott beszédeinknek.


16. vers

Első védekezésemkor senki a jelenlétével nem támogatott, hanem mindannyian magamra hagytak. Ne számítsák be nekik.


17. vers

Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából.


18. vers

Ki is fog ragadni minden rossz munkából, s át fog menteni mennyei királyságába. Övé legyen a dicsőség, el az örök korok korain át. Ámen.


19. vers

Köszöntsd Priszkát és Akvilát és Onéziforosz házanépét.


20. vers

Erasztoszt Korintuszban hagytam, Trofimoszt Milétoszban elerőtlenülten.


21. vers

Serénykedj, hogy a tél előtt eljöhess. Köszöntenek téged Eubulosz, Pudensz, Linosz. Klaudia és az összes testvérek.


22. vers

Az Úr legyen szellemeddel. A kegyelem legyen veletek.

Fejezetek:


Könyvek