Pál második levele Timótheushoz

capítulo 4


Capítulos:

1 2 3 4


verso 1

Erős bizonyságot teszek Isten és a Krisztus Jézus előtt, ki eleveneket és holtakat fog ítélni, arról, hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép.


verso 2

Hirdesd az igét, állj ki, akár alkalmas az idő rá, akár nem, győzz meg, dorgálj, bátoríts teljes hosszútűréssel és tanítással.


verso 3

Mert olyan idő jön, mikor az egészséges tanítást nem fogják elviselni, hanem saját kívánságaik szerint fognak felhalmozni maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.


verso 4

Mert az igazságtól elfordítják fülüket, és mesékhez fordulnak.


verso 5

Te azonban légy mindenekben józan, szenvedd el a gonoszt, tedd az örömhirdető munkáját, töltsd be egészen szolgálatodat.


verso 6

Mert engem már italáldozatként öntenek ki, elköltözésem ideje beállott.


verso 7

A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem.


verso 8

A jövendőre félretették nekem az igazságosság koszorúját és azt ama napon az Úr, az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az ő megjelenését.


verso 9

Siess, jöjj el hamar hozzám.


verso 10

Démász, miután a mostani kort megszerette, magamra hagyott engem, elment Tesszalonikába, Kreszcensz Galáciába ment, Titusz Dalmáciába.


verso 11

Lukács van velem egyedül. Márkuszt vedd magadhoz és hozd magaddal avégre, hogy engem kiszolgáljon, nagyon hasznos nekem.


verso 12

Tihikuszt Efézusba küldtem.


verso 13

Ha jössz, azt a köpenyt, melyet Troászba Kárpusznál hagytam, hozd magaddal, a könyveket is, különösen a pergameneket.


verso 14

Az ércműves Sándor sok gonoszt tanúsított irányomban, fizessen meg neki az Úr tette szerint.


verso 15

Óvakodj te is tőle, mert nagyon ellene állott beszédeinknek.


verso 16

Első védekezésemkor senki a jelenlétével nem támogatott, hanem mindannyian magamra hagytak. Ne számítsák be nekik.


verso 17

Ám mellém állt az Úr s hatalomhoz juttatott, hogy rajtam keresztül teljes célját elérje az igehirdetés és meghallják ezt a nemzetek mind. Engem az Úr kiragadott az oroszlán szájából.


verso 18

Ki is fog ragadni minden rossz munkából, s át fog menteni mennyei királyságába. Övé legyen a dicsőség, el az örök korok korain át. Ámen.


verso 19

Köszöntsd Priszkát és Akvilát és Onéziforosz házanépét.


verso 20

Erasztoszt Korintuszban hagytam, Trofimoszt Milétoszban elerőtlenülten.


verso 21

Serénykedj, hogy a tél előtt eljöhess. Köszöntenek téged Eubulosz, Pudensz, Linosz. Klaudia és az összes testvérek.


verso 22

Az Úr legyen szellemeddel. A kegyelem legyen veletek.

Capítulos:


Libros