Pál második levele Timótheushoz

capítulo 2


Capítulos:

1 2 3 4


verso 1

Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből,


verso 2

s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.


verso 3

A Krisztus Jézus nemes harcosaként szenvedd el velem együtt a gonoszt.


verso 4

Senki, aki táborba száll, nem elegyedik a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta. S Ha valaki a versenypályán küzd, meg nem koszorúzzák, ha törvényszerűen nem küzd.


verso 6

A gyümölcsökből először a földművesnek kell részesednie, aki fáradt érte.


verso 7

Értsd meg, amit mondok: az Úr mindenben belátást fog neked adni.


verso 8

Tartsd emlékezetedben a Krisztus Jézust, aki a halottak közül feltámadt és Dávid magvából való, ahogy az én örömüzenetem mondja.


verso 9

Ez az örömüzenet szenvedteti el velem a gonoszt, mint egy gonosztevővel egész a bilincsekig. Ám Isten igéje nincs bilincsbe verve,


verso 10

ezért van, hogy mindent állhatatosan eltűrök a kiválogatottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban nyíló menekülést, örök dicsőséggel együtt.


verso 11

Megbízható az ige. Ha ugyanis vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.


verso 12

Ha állhatatosak vagyunk, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad majd minket,


verso 13

ha hitetlenkedünk, ő hű marad, hiszen magát meg nem tagadhatja.


verso 14

Ezekre emlékeztess, Isten előtt tett erős bizonyságtétellel, hogy ne legyenek szócsaták, melyek semmire sem hasznosak, csak a hallgatók felforgatására.


verso 15

Serényen igyekezz arra, hogy kipróbáltan állhass egykor (majd) az Isten elé, olyan munkás gyanánt, akinek nem kell szégyent vallania, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.


verso 16

A közönséges, üres locsogások elől térj ki, hiszen mindig több istentelenségre haladnak előre,


verso 17

beszédjük, mint a rákfene, pusztít maga körül. Közülük való Himenajosz és Filétosz,


verso 18

kik az igazságot elhibázták, mikor azt beszélték, hogy a feltámadás már megtörtént és ezzel felforgatják némelyek hitét.


verso 19

Mindamellett szilárdan áll az isteni alap és ez a pecsétje: „Ismeri az Úr, kik az övéi” és: „Álljon el a hamisságtól mindenki, ki a Krisztus nevét ajkára veszi.”


verso 20

Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fák és cserepek is és némelyik edény megbecsült, más becstelen célt szolgál.


verso 21

Ha valaki e dologtól megtisztítja magát, tisztes célra való edénnyé lesz, megszentelt, gazdájának jól használható, minden jó munkára kész.


verso 22

Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják.


verso 23

Az ostoba és nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat utasítsd el, tudva, hogy harcokat szülnek.


verso 24

Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek,


verso 25

mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését,


verso 26

talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek.

Capítulos:


Libros