Pál második levele Timótheushoz
2. fejezet
1. vers
Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből,
2. vers
s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.
3. vers
A Krisztus Jézus nemes harcosaként szenvedd el velem együtt a gonoszt.
4. vers
Senki, aki táborba száll, nem elegyedik a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta. S Ha valaki a versenypályán küzd, meg nem koszorúzzák, ha törvényszerűen nem küzd.
6. vers
A gyümölcsökből először a földművesnek kell részesednie, aki fáradt érte.
7. vers
Értsd meg, amit mondok: az Úr mindenben belátást fog neked adni.
8. vers
Tartsd emlékezetedben a Krisztus Jézust, aki a halottak közül feltámadt és Dávid magvából való, ahogy az én örömüzenetem mondja.
9. vers
Ez az örömüzenet szenvedteti el velem a gonoszt, mint egy gonosztevővel egész a bilincsekig. Ám Isten igéje nincs bilincsbe verve,
10. vers
ezért van, hogy mindent állhatatosan eltűrök a kiválogatottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban nyíló menekülést, örök dicsőséggel együtt.
11. vers
Megbízható az ige. Ha ugyanis vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
12. vers
Ha állhatatosak vagyunk, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad majd minket,
13. vers
ha hitetlenkedünk, ő hű marad, hiszen magát meg nem tagadhatja.
14. vers
Ezekre emlékeztess, Isten előtt tett erős bizonyságtétellel, hogy ne legyenek szócsaták, melyek semmire sem hasznosak, csak a hallgatók felforgatására.
15. vers
Serényen igyekezz arra, hogy kipróbáltan állhass egykor (majd) az Isten elé, olyan munkás gyanánt, akinek nem kell szégyent vallania, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.
16. vers
A közönséges, üres locsogások elől térj ki, hiszen mindig több istentelenségre haladnak előre,
17. vers
beszédjük, mint a rákfene, pusztít maga körül. Közülük való Himenajosz és Filétosz,
18. vers
kik az igazságot elhibázták, mikor azt beszélték, hogy a feltámadás már megtörtént és ezzel felforgatják némelyek hitét.
19. vers
Mindamellett szilárdan áll az isteni alap és ez a pecsétje: „Ismeri az Úr, kik az övéi” és: „Álljon el a hamisságtól mindenki, ki a Krisztus nevét ajkára veszi.”
20. vers
Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fák és cserepek is és némelyik edény megbecsült, más becstelen célt szolgál.
21. vers
Ha valaki e dologtól megtisztítja magát, tisztes célra való edénnyé lesz, megszentelt, gazdájának jól használható, minden jó munkára kész.
22. vers
Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják.
23. vers
Az ostoba és nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat utasítsd el, tudva, hogy harcokat szülnek.
24. vers
Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek,
25. vers
mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését,
26. vers
talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek.
Könyvek
