Pál második levele Timótheushoz

chapter 2


Chapters:

1 2 3 4


verse #1

Te azért gyermekem, meríts hatalmat a Krisztus Jézusban megjelent kegyelemből,


verse #2

s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.


verse #3

A Krisztus Jézus nemes harcosaként szenvedd el velem együtt a gonoszt.


verse #4

Senki, aki táborba száll, nem elegyedik a testi élet foglalatosságaiba, hogy annak megnyerje tetszését, aki őt katonának fogadta. S Ha valaki a versenypályán küzd, meg nem koszorúzzák, ha törvényszerűen nem küzd.


verse #6

A gyümölcsökből először a földművesnek kell részesednie, aki fáradt érte.


verse #7

Értsd meg, amit mondok: az Úr mindenben belátást fog neked adni.


verse #8

Tartsd emlékezetedben a Krisztus Jézust, aki a halottak közül feltámadt és Dávid magvából való, ahogy az én örömüzenetem mondja.


verse #9

Ez az örömüzenet szenvedteti el velem a gonoszt, mint egy gonosztevővel egész a bilincsekig. Ám Isten igéje nincs bilincsbe verve,


verse #10

ezért van, hogy mindent állhatatosan eltűrök a kiválogatottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban nyíló menekülést, örök dicsőséggel együtt.


verse #11

Megbízható az ige. Ha ugyanis vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.


verse #12

Ha állhatatosak vagyunk, vele együtt királyságra fogunk jutni mi is. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad majd minket,


verse #13

ha hitetlenkedünk, ő hű marad, hiszen magát meg nem tagadhatja.


verse #14

Ezekre emlékeztess, Isten előtt tett erős bizonyságtétellel, hogy ne legyenek szócsaták, melyek semmire sem hasznosak, csak a hallgatók felforgatására.


verse #15

Serényen igyekezz arra, hogy kipróbáltan állhass egykor (majd) az Isten elé, olyan munkás gyanánt, akinek nem kell szégyent vallania, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.


verse #16

A közönséges, üres locsogások elől térj ki, hiszen mindig több istentelenségre haladnak előre,


verse #17

beszédjük, mint a rákfene, pusztít maga körül. Közülük való Himenajosz és Filétosz,


verse #18

kik az igazságot elhibázták, mikor azt beszélték, hogy a feltámadás már megtörtént és ezzel felforgatják némelyek hitét.


verse #19

Mindamellett szilárdan áll az isteni alap és ez a pecsétje: „Ismeri az Úr, kik az övéi” és: „Álljon el a hamisságtól mindenki, ki a Krisztus nevét ajkára veszi.”


verse #20

Nagy házban nemcsak arany és ezüst edények vannak, hanem fák és cserepek is és némelyik edény megbecsült, más becstelen célt szolgál.


verse #21

Ha valaki e dologtól megtisztítja magát, tisztes célra való edénnyé lesz, megszentelt, gazdájának jól használható, minden jó munkára kész.


verse #22

Az ifjúkori vágyaktól menekülj. Fuss az igazságosság, hűség, szeretet, békesség után azokkal együtt, akik az Urat tiszta szívből segítségül hívják.


verse #23

Az ostoba és nevelésre alkalmatlan vitatkozásokat utasítsd el, tudva, hogy harcokat szülnek.


verse #24

Aki az Úr rabszolgája, annak nem hadakoznia kell, hanem mindenki iránt nyájasnak lennie, tanításra képesnek, gonoszat eltűrőnek, az ellenszegülőket szelíden nevelőnek,


verse #25

mert hátha még más felismerésre térést ad nekik az Isten, az igazság megismerését,


verse #26

talán kijózanodnak (feleszmélnek) a vádló tőréből, ki élve fogta meg őket, hogy akaratának engedelmeskedjenek.

Chapters:


Books