Jelenések könyve
1. fejezet
1. vers
A Krisztus Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak,
2. vers
aki tanúságot tett az Isten igéje mellett, a Krisztus Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott.
3. vers
Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.
4. vers
János az Ázsiában levő hét eklézsiának. Kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, volt és eljövendő, továbbá a trón előtt levő hét Szellemtől
5. vers
és a Krisztus Jézustól, arra hű tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, ő minket szeretett, vétkeinkből vérével feloldott,
6. vers
s Istene és Atyja számára királyságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsőség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.
7. vers
Íme jön a felhőkkel, meg fogja őt látni minden szem, azok is, akik átszegezték őt, és gyászt ül miatta a föld minden törzse. Úgy lesz. Ámen.
8. vers
Én vagyok az Alfa és az Omega – így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken uralkodó (a Mindenható).
9. vers
Én, János, testvéretek a Jézusban való szorongattatásban, királyságban és kitartásban, közösségben vagyok veletek, az Isten igéjéért (igéje miatt) és a Jézus bizonyságtételéért (bizonyságtétele miatt) a Patmosznak nevezett szigetre kerültem.
10. vers
Szellemben eljutottam az Úr napjára, és akkor a hátam mögül erős hangot hallottam, mintha kürt harsogna,
11. vers
s az a hang azt mondotta: „Írd könyvbe amit látsz, és küldd el a hét eklézsiának Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”
12. vers
Ekkor megfordultam, hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám, s mikor megfordultam, hét arany mécslábat láttam.
13. vers
A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén aranyöv övezte,
14. vers
feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú (és a hó),
15. vers
szeme mintha tűzláng lett volna, lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított, hangja mintha víztömeg zúgása lett volna,
16. vers
jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles pallos jött elő. A látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik.
17. vers
Mikor megláttam őt, úgy estem lábához, mintha halott volnék, de ő rám helyezte jobb kezét és így szólt: „Ne félj! Én vagyok az Első, az Utolsó
18. vers
és az Élő. Holttá lettem, de íme élek az örök korokon át. Nálam vannak a halálnak és a láthatatlan országnak kulcsai.
19. vers
Írd meg, amiket láttál, amik vannak, és amiknek ezek után kell bekövetkezniük,
20. vers
a hét csillag titkát, melyeket jobbomban láttál, meg a hét arany mécslábat. A hét csillag a hét eklézsia angyala, és a hét mécsláb a hét eklézsia.”
Könyvek
