Jelenések könyve
2. fejezet
1. vers
„Az efézusi eklézsia angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a hét csillagot jobbjában tartja, aki a hét arany mécsláb között jár.
2. vers
Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket.
3. vers
Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele.
4. vers
Mégis az a kifogásom ellened, hogy első szeretetedet elhagytad.
5. vers
Emlékezz vissza, honnan estél ki, térj más felismerésre és tedd az első tetteket. Ha nem teszed, elmegyek, és mécslábadat kimozdítom helyéből, akkor, ha nem térsz más felismerésre.
6. vers
Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök.
7. vers
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond. A győzedelmesnek enni adok az élet ligetéből, mely az Isten paradicsomában van.
8. vers
A szmirnai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Első és Utolsó, aki halottá lett, de feltámadott.
9. vers
Ismerem szorongattatásodat és szegénységedet. Mégis gazdag vagy. Ismerem azok rágalmait, akik magukat zsidóknak mondják, de nem azok, hanem a sátán zsinagógája.
10. vers
Ne félj attól, amit még szenvedned kell. Lám a vádló közületek egyeseket tömlöcbe készül vetni, hogy megkísértessenek, úgyhogy tíz napi szorongattatásotok lesz. Ám légy hű halálig, s odaadom majd neked az élet koszorúját.
11. vers
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond. Annak, aki győz, nem fog ártani a második halál.
12. vers
Azután a pergamoni eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél a kétélű éles pallos van:
13. vers
Tudom, hol lakol. Ott, ahol a sátán trónja van. Te ragaszkodol nevemhez, és a bennem való hitet nem tagadtad meg, még hű tanúmnak, Antipásznak napjaiban sem, akit nálatok öltek meg, ott, ahol a sátán lakik.
14. vers
De van kevés kifogásom ellened: Vannak ott nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki megtanította Bálákot arra, hogy kelepcét állítson Izráel fiai elé azzal, hogy bálványáldozatot esznek és paráználkodnak.
15. vers
Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj más felismerésre!
16. vers
Ha nem teszed, sietve elmegyek hozzád, és a szájamból kijövő pallossal harcolni fogok velük.
17. vers
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzelmesnek enni adok a rejtett mannából, fehér kövecskét is adok neki, és szavazó cserépre írva új nevet, melyet senki sem ismer, csak aki kapja.
18. vers
Azután a tiatírai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűzláng, és lába hasonló a libanoni érchez:
19. vers
Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, állhatatosságodat, és tudom, hogy utolsó tetteid felülmúlják az elsőket.
20. vers
Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jezabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.
21. vers
Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.
22. vers
Egyszer csak ágyba vetem őt, azokat is, akik vele házasságot törnek, nagy szorongattatásba, ha el nem hagyja tetteit és nem tér új felismerésre.
23. vers
Gyermekeit halállal fogom sújtani, úgyhogy meg fogják tudni az összes eklézsiák, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.
24. vers
Nektek azonban, a többi tiatírabelieknek, mindazoknak, akiknél nincs ez a tanítás, akik nem ismerték meg a sátán mélységeit, amint a szavuk jár, azt mondom: Nem vetek más terhet rátok.
25. vers
Csak épp, hogy abban, amit bírtok, jól megkapaszkodjatok, amíg megérkezem.
26. vers
Annak, aki győz, és aki végig (célig, határig) megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken,
27. vers
vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól,
28. vers
úgy adom majd neki a hajnalcsillagot.
29. vers
Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond.
Könyvek
