Jelenések könyve
15. fejezet
1. vers
Megint más, nagy, csodálatos jelképet láttam az égben: hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel ért el végéhez az Isten indulata.
2. vers
Láttam. Úgy tetszett, mintha tűzzel kevert üvegtenger lett volna előtte. Láttam azokat, akik győztek a fenevadon, annak képmásán, nevének számán. Ott álltak az üvegtengernél és Isten citerái voltak náluk.
3. vers
Mózesnek, Isten rabszolgájának dalát és a Bárány dalát énekelték: „Nagyok és csodálatosak a te tetteid Urunk, Isten, mindeneken Uralkodó. Útaid igazságosak és igazak, óh nemzetek Királya.
4. vers
Ki ne félne téged Urunk, és ki ne dicsőítené neved?! Mert egyedül vagy olyan, amilyent a törvény kíván. Mert közeledbe jönnek majd az összes népek és leborulnak előtted, hiszen a te igazságos útjaid láthatókká lettek.”
5. vers
Ezek után láttam. A mennyben kinyílt a bizonyságtétel sátorának temploma
6. vers
s előjött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Tiszta, fénylő gyolcsba öltözve jöttek, mellüket aranyöv övezte.
7. vers
A négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét aranycsészét adott, melyek az örök korok korain át élő Isten indulatával voltak megtöltve.
8. vers
Az Isten dicsősége és hatalma azonban füsttel töltötte meg a templomot, úgyhogy senki addig be nem léphetett a templomba, ameddig a hét angyal hét csapása végéhez nem érkezik.
Könyvek
