Péter első levele
1. fejezet
1. vers
Péter, a Krisztus Jézus apostola írja e levelet a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bitinai szétszórtságbeli jövevényeknek,
2. vers
akiket aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket.
3. vers
Áldott legyen Urunknak, a Krisztus Jézusnak Istene és Atyja, ki az ő nagy könyörületességéből a Krisztus Jézusnak a halottak közül való feltámadásán keresztül újonnan szült minket élő reménységre,
4. vers
romolhatatlan, szeplőtlen és hervadhatatlan örökrész elnyerésére, melyet a mennyekben tartanak fenn a ti számotokra,
5. vers
kiket hiten át Isten hatalma őriz egy nagy megmenekülésre, mely készen vár arra, hogy az utolsó időben lelepleződjék.
6. vers
Akkor majd ujjongani fogtok, ha most kis időre sokféle kísértés miatt meg is kell szomorodnotok.
7. vers
De ennek is az a célja, hogy hiteteket, mely az elvesző, de tűzön át kipróbált aranynál sokkal értékesebb, kipróbált voltánál fogva magasztalásra, dicsőségre, megbecsülésre méltónak találják akkor majd, mikor a Krisztus Jézus le fog lepleződni.
8. vers
Ő az, akit bár nem láttatok, mégis szerettek, akiben most, mikor nem látjátok őt, de hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel ujjongotok,
9. vers
mivel elnyertétek a hitnek célját, a lelkek megmenekülését.
10. vers
Afelől a megmenekülés felől folytattak oly szorgos keresést és kutatást a próféták, kik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak,
11. vers
akik azt nyomozták, hogy melyik és miféle időt jelentett ki a Krisztusnak bennük lakó Szelleme, ki előre tanúságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az azokat követő megdicsőülésekről.
12. vers
Ezek előtt leleplezték, hogy nem magukat, hanem titeket szolgáltak azokkal az örvendetes közlésekkel, melyeket most hirdettek nektek, azok, akik az égből küldött Szent Szellemmel az örömüzenetet szólták nektek, amikbe angyalok vágynak beletekinteni.
13. vers
Ezért övezzétek fel gondolkodásotok csípőjét s aztán józanul, bevégzettekhez illően vessétek reménységeteket abba a kegyelembe, melyet a Krisztus Jézus lelepleződése fog hozni nektek.
14. vers
Engedelmes gyermekekként magatok viseletét ne idomítsátok értelmetlenségetek idejének korábbi vágyaihoz,
15. vers
hanem ahhoz a szenthez képest, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek minden forgolódásotokban.
16. vers
Azért is írták meg: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
17. vers
És ha Atyának nevezitek Azt, aki minden egyes embert munkássága szerint személyválogatás nélkül ítél meg, akkor félelemmel forgolódjatok zsellérségetek ideje alatt,
18. vers
abban a tudatban, hogy nem romlandó dolgokon, aranyon, ezüstön váltottak meg titeket atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból,
19. vers
hanem a Krisztusnak, mint egy hibátlan, mocsoktalan báránynak drága vérén,
20. vers
kit a világ megalapítása előtt már kiszemeltek, de csak az idők utólján tettek láthatóvá értetek.
21. vers
Tiértetek, akik rajta keresztül hittetek abban az Istenben, aki őt a halottak közül feltámasztotta és megdicsőítette, hogy ti hiteteket és reménységeteket Istenbe vethessétek.
22. vers
Miután lelketeket az igazságnak való engedelmeskedésen át szent tisztasággal megtisztítottátok arra, hogy a testvéreket képmutatás nélkül kedveljétek, szeressétek egymást szívből, megfeszülten,
23. vers
miután újra születtetek, éspedig nem rothadó magból, hanem az Isten élő és megmaradó beszédén keresztül.
24. vers
„Mert minden hús olyan, mint a fű, annak minden dicsősége olyan, mint a fű virága: elszárad a fű, lehull a virága,
25. vers
de az Úr beszéde pedig örökre megmarad.” Ez az örökké megmaradó beszéd pedig ugyanaz, mint amelyet nektek örömüzenetül hirdettek.
Könyvek
