Péter első levele
5. fejezet
1. vers
A köztetek lévő presbitereket, mint presbitertársuk, és mint a Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint a leleplezendő dicsőségnek részese, kérlelem:
2. vers
Ne kényszerből, hanem önként legeltessétek Istennek köztetek lévő nyáját. Ne a gyalázatos nyereségért, hanem buzgóságból,
3. vers
ne letiporva a nyájat, mely sorsrészül jutott nektek, hanem a nyáj példaképévé válva.
4. vers
Ha majd a Főpásztor láthatóvá lesz, ti is el fogjátok vinni a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5. vers
Fiatalok, ti is vessétek magatokat az öregebbek alá. Egymással szemben mind az alázatosságra törekvés szolgakötényét övezzétek magatokra, mert az Isten a felfuvalkodottaknak ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.
6. vers
Alázzátok hát magatokat az Istennek uralkodó keze alá, hogy a maga idejében felmagasztaljon majd titeket.
7. vers
Vessétek rá minden gondotokat, mert ő törődik veletek.
8. vers
Legyetek józanok, maradjatok ébren! Ellenfeletek, a vádló, ordító oroszlánként jár körül, s azt keresi, kit nyelhet el.
9. vers
Szilárd hittel álljatok neki ellen, tudván, hogy a világban élő testvéreiteken ugyanazok a szenvedések teljesednek be.
10. vers
A mindenfajta kegyelem Istene, ki titeket a Krisztusban örök dicsőségébe kihívott, miután keveset szenvedtetek, helyre fog igazítani, meg fog szilárdítani, fel fog erősíteni, meg fog alapozni.
11. vers
Övé az uralom az örök korok korain keresztül. Ámen.
12. vers
Szilvánuszon keresztül, kivel úgy számolok, mint hű testvérrel, kevés szóval írtam nektek, bátorítva, tanúságot téve amellett, hogy az az Isten igazi kegyelme, melyben benne álltok.
13. vers
Köszönt titeket a Babilonban lévő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet, és fiam, Márkusz.
14. vers
Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség szálljon mindenekre (mindnyájatokra), akik a Krisztusban vannak.
Könyvek
