Pál levele a filippiekhez
1. fejezet
1. vers
Pál és Timóteus, a Krisztus Jézus rabszolgái írják e levelet azoknak a Krisztus Jézusban élő szenteknek, akik Filippiben laknak a püspökökkel és diakónusokkal együtt.
2. vers
Kegyelmet nektek és békességet Istentől, a mi Atyánktól és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.
3. vers
Valahányszor rátok emlékezem, hálát adok Istenemnek.
4. vers
Mindnyájatokért mondott minden könyörgésemben mindenkor örömmel könyörgök,
5. vers
arra gondolva, hogy az első naptól mostanig közösséget vállaltatok velem az örömüzenet dolgában.
6. vers
Bízom is, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, a Krisztus Jézus napjáig be fogja azt fejezni.
7. vers
Mindannyiotok felől csak ilyen észjárás lehet részemről méltányos azért, mert szívembe foglaltalak titeket, akik mindannyian részestársaim lettetek a kegyelemben, társak bilincseimben, az örömüzenet védelmében és megszilárdításában.
8. vers
Tanúm tudniillik az Isten, hogy a Krisztus Jézus gerjedelmével mennyire sóvárgok mindnyájatok után.
9. vers
Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindig jobban gyarapodjék megismerésben, mindenféle észlelésben,
10. vers
míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni, hogy a Krisztus napjára napfénytiszták legyetek, olyanok, akikben senki meg nem botolhat,
11. vers
hogy Isten dicsőségére és magasztalására telve legyetek a Krisztus Jézuson keresztül az igazságosság gyümölcsével.
12. vers
Akarom, hogy megtudjátok testvéreim, hogy a körülöttem folyó dolgok mindig jobban az örömüzenet előrehaladását szolgálják,
13. vers
úgyhogy az egész pretóriumban és másutt is mindenütt az emberek szemébe tűntek a Krisztusért viselt bilincseim
14. vers
és a testvérek többsége az Úrban bizalmat merített bilincseimből, úgyhogy sokkal bátrabban, félelem nélkül szólták Istennek igéjét.
15. vers
Némelyek ugyan irigységből és versengésből, némelyek azonban helyeselve hirdetik a Krisztust,
16. vers
egyesek szeretetből, tudva, hagy az örömüzenet védelmére vagyok rendelve,
17. vers
mások versengésből hirdetik a Krisztust, nem szent tisztasággal, abban a reményben, hogy bilincseimet még más nyomorúsággal toldhatják meg.
18. vers
De hát mit jelent ez? Csakhogy minden módon, akár színből, akár őszintén a Krisztust hirdetik. S ennek én örülök. De fogok is örülni.
19. vers
Tudom ugyanis, hogy ennek a dolognak a kimenetele az én megmenekülésem lesz a ti könyörgéseteken és Urunk, a Krisztus Jézus Szellemének szolgáltatásán keresztül,
20. vers
s ez meg fog felelni az én feszült várakozásomnak és ama reményemnek, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, most is teljes szólásszabadsággal fog testemben magasztalást nyerni a Krisztus, akár halálomon, akár életemen át.
21. vers
Mert az én életem a Krisztus, a halálom pedig nyereség.
22. vers
Ha azonban a húsban élést úgy tekinthetem, mint munkám gyümölcsét, nem tudom, hogy mit válasszak.
23. vers
Két dolog szorongat: vágyom elköltözni, és a Krisztussal lenni: ez ugyanis sokkal-sokkal jobb,
24. vers
a húsban maradni azonban kényszerítőbb rám nézve értetek.
25. vers
És ezt bízvást tudom, meg fogok maradni, nálatok fogok maradni, mindnyájatokkal a ti előrehaladástokért és hitetek öröméért,
26. vers
hogy a Krisztus Jézusban a velem való dicsekedéstek bőségessé váljék annak révén, hogy újra ott leszek nálatok.
27. vers
Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen, hogy akár ha elmegyek és látlak titeket, akár ha távol vagyok, azt halljam felőletek, hogy egy szellemben álltok, egy lélekkel bajtársian együtt küzdötök az örömüzenet hitéért,
28. vers
hogy az ellenfelektől semmiben meg nem rettentek, ami nekik a veszedelem bizonyítéka lesz, nektek a menekülésé, s ez Istentől van így.
29. vers
Mert nektek megadatott a Krisztusért az a kegyelem, hogy nemcsak hihettek benne, hanem szenvedhettek is érte,
30. vers
mialatt ugyanazt a küzdelmet vívjátok, melyet nálam láttatok és most rólam hallotok.
Könyvek
