János második levele

1. vers

A presbiter ír a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, kiket igazán szeretek, éspedig nem én egyedül, hanem mindazok, akik megismerték az igazságot,

2. vers

szeretünk az igazságért, mely bennünk marad és örökké velünk lesz.

3. vers

Kegyelem, irgalom, békesség lesznek velünk, melyek az Atya, az Isten mellől és az Atya Fia, a Krisztus Jézus mellől szállnak alá igazsággal és szeretettel.

4. vers

Nagyon megörültem, hogy gyermekeid közül olya­nokra leltem, akik az igazságban járnak, ahogyan erre rendelkezést kaptunk az Atyánál.

5. vers

Most azután arra kérlek, úrnőm, nem mintha új rendelkezést írnék neked, ellenkezőleg, kezdettől fogva kaptuk azt a rendelkezést, hogy szeressük egymást.

6. vers

S a szeretet abban áll, hogy rendelkezései szerint járjunk. A rendelkezés pedig, melyet kezdettől fogva hallottatok, azt mondja, hogy benne járjatok.

7. vers

Mert sok tévelyítő ment szét a világba, kik nem vallják a Krisztus Jézust, aki húsban jött el. Ez a téve­lyítő, és az antikrisztus.

8. vers

Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek, amit mi munkáltunk, hanem teljes bért kapjatok.

9. vers

Senkinél sincs ott az Isten, aki továbbmegy, és nem marad meg a Krisztus tudományában. Annál, aki megmarad a tudományban, ott van az Atya is, a Fiú is.

10. vers

Ha valaki hozzátok megy, és nem viszi ezt a tudo­mányt, ne fogadjátok azt házatokba, örömkívánással se köszöntsétek.

11. vers

Mert ha valaki köszönti őt, közösséget vállal annak rossz tetteivel.

12. vers

Bár sok mondanivalóm volna nektek, nem akartam azt hártyán és tintával elintézni, hanem az a reményem, hogy ott leszek nálatok, és szemtől-szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljessé váljék.

13. vers

Köszöntenek téged kiválasztott nőtestvérednek gyermekei.

Fejezetek:

1