Pál levele Filemonhoz

1. vers

Pál, a Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér írják e levelet a szeretett Filemonnak, munkatársunknak,

2. vers

továbbá Appia nőtestvérnek, Arhipposznak a harcostársunknak és a házadnál lévő eklézsiának.

3. vers

Kegyelem legyen részetek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.

4. vers

Mindenkor hálával említlek meg Istenemnek imádságaimban,

5. vers

mikor szeretetedről és arról a hűségről hallok, melyet az Úrhoz, Jézushoz és az összes szentek iránt ápolsz magadban,

6. vers

hogy a hiteddel való közösség hatékony legyen minden olyan jónak felismerésére, ami bennünk a Krisztus iránt ébred.

7. vers

Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugatólag hat a te jelenléted, testvérem.

8. vers

Ezért, bár a Krisztusban sok bátorságot nyertem arra, hogy elrendeljem neked azt, ami illik hozzád,

9. vers

de a szeretetért inkább kérlellek én, minthogy olyan ember vagyok, amilyen vagyok: vén és most még hozzá a Krisztus Jézus foglya is.

10. vers

Én kérlellek hát gyermekemért, akit fogságomban nemzettem, Onézimoszért,

11. vers

akinek valamikor nem tudtad hasznát venni, de aki most neked is, nekem is hasznos.

12. vers

Most visszaküldöm hozzád őt, az én lelkemnek belsejét.

13. vers

Magamnál akartam őt tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az örömüzenetért viselt bilincseimben.

14. vers

Mégis a te szándékod megismerése nélkül semmit sem akartam tenni, hogy ne úgy tedd a jót, mintha kényszerülve volnál rá, hanem önként.

15. vers

Hiszen alighanem azért váltál el tőle egy kis időre, hogy örökre megmaradónak nyerd őt vissza,

16. vers

többé nem rabszolgának, hanem rabszolgánál többnek, szeretett testvérnek, főképpen nekem, de mennyivel inkább neked a húsban is, az Úrban is.

17. vers

Ha már most a közösségben társadnak tartasz engem, úgy vedd őt pártfogásodba, mintha én volnék a helyében.

18. vers

Ha valamit ártott volna vagy tartoznék neked, nekem rójad fel.

19. vers

Én, Pál, írom a saját kezemmel: Én megfizetem, hogy azt ne mondjam neked: Te rajtad kívül még magaddal is tartozol nekem.

20. vers

Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Krisztusban csillapítsd le az én bensőmet.

21. vers

Úgy írtam neked, hogy bíztam engedelmességedben, sőt, hogy többet teszel annál, mint amit mondok.

22. vers

Egyúttal azonban készíts nekem is szállást, mert remélem, hogy imádságaitokon át a kegyelem nektek fog engem ajándékozni.

23. vers

Köszöntenek téged a Krisztus Jézusban

24. vers

fogolytársam Epafrász, Márk, Arisztarhosz, Démnász, Lukács, az én munkatársaim.

25. vers

Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel!

Fejezetek:

1