Pál levele a galatákhoz
1. fejezet
1. vers
Pál apostol, kit nem emberek küldtek, kit nem ember tett apostollá, hanem a Krisztus Jézus és Isten, az Atya, ki Jézust a halottak közül feltámasztotta
2. vers
és a velem levő összes testvérek írjuk ezt a levelet Galácia eklézsiáinak:
3. vers
Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól,
4. vers
aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.
5. vers
Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen.
6. vers
Csodálkozom, hogy attól, aki a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.
7. vers
Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik át (ki) akarják forgatni a Krisztus örömüzenetét.
8. vers
De, még ha mi, vagy mennyből való ember hirdetnénk is valamit néktek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen!
9. vers
Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.
10. vers
Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék.
11. vers
Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva.
12. vers
Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá.
13. vers
Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját.
14. vers
Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak náluk sokkal buzgóbb követője voltam.
15. vers
Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy
16. vers
Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,
17. vers
Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előttem voltak apostolok, hanem elutaztam Arábiába, majd újra visszatértem Damaszkuszba.
18. vers
Három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy Kéfást meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19. vers
Az apostolok közül mást nem láttam, csak az Úr testvérét, Jakabot.
20. vers
Amit írok nektek, lám Isten előtt írom, nem hazudom.
21. vers
Utóbb Szíria és Cilicia tájaira mentem.
22. vers
Júdeának a Krisztusban élő eklézsiái előtt arcra nézve ismeretlen voltam.
23. vers
Csak hallották, hogy az, aki egykor üldözött bennünket, örömüzenetként hirdeti a hitet, melyet egykor pusztított.
24. vers
Dicsőítették azonban az Istent azért, ami történt bennem.
Könyvek
