Pál levele a galatákhoz
4. fejezet
1. vers
De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.
2. vers
Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.
3. vers
Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.
4. vers
Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.
6. vers
Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!”
7. vers
Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.
8. vers
Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.
9. vers
De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?
10. vers
Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!
11. vers
Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?
12. vers
Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.
13. vers
Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.
14. vers
Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust.
15. vers
Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.
16. vers
Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?
17. vers
Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.
18. vers
Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.
19. vers
Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,
20. vers
szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.
21. vers
Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?
22. vers
Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől.
23. vers
Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.
24. vers
Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár
25. vers
Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.
26. vers
A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.
27. vers
Hiszen meg van írva: „Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!”
28. vers
Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!
29. vers
De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.
30. vers
Csakhogy mit mond az írás? „Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”
31. vers
Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.
Könyvek
