Pál levele a galatákhoz

chapter 4


Chapters:

1 2 3 4 5 6


verse #1

De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura.


verse #2

Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig.


verse #3

Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra.


verse #4

Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük.


verse #6

Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!”


verse #7

Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is.


verse #8

Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek.


verse #9

De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni?


verse #10

Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket!


verse #11

Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom?


verse #12

Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok.


verse #13

Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet.


verse #14

Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust.


verse #15

Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem.


verse #16

Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek?


verse #17

Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok.


verse #18

Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok.


verse #19

Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,


verse #20

szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben.


verse #21

Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt?


verse #22

Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől.


verse #23

Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól.


verse #24

Ezek egy példázatnak a képei. A két tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár


verse #25

Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él.


verse #26

A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk.


verse #27

Hiszen meg van írva: „Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!”


verse #28

Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok!


verse #29

De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is.


verse #30

Csakhogy mit mond az írás? „Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni.”


verse #31

Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

Chapters:


Books