Péter első levele
4. fejezet
1. vers
Miután tehát a Krisztus hústól szenvedett, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, hogy arra, aki hústól szenvedett, megszűnt a vétek hatást gyakorolni,
2. vers
hogy többé ne emberi vágyaktól, hanem Isten akaratától ösztönözve éljük le a húsban még hátralévő időnket.
3. vers
Mert elég volt az, hogy életünknek már eltelt idejében a nemzetek akaratát vittük véghez, amikor kicsapongásokban, kívánságokban, borozásokban, dőzsölésekben, ivásokban és a törvényt félretevő (tiltott) bálványszolgálatokban éltünk.
4. vers
Idegenkedve nézik, hogy nem káromoljátok Istent, és hogy nem úsztok (futtok) velük együtt a menthetetlen romlásnak ugyanabban az árjában.
5. vers
Ők majd számot fognak adni annak, aki készen áll élőket és holtakat megítélni.
6. vers
Hiszen a holtaknak is azért hirdettetett az örömüzenet, hogy ha a hús emberi életsorban ítéletre juttatta is őket, de a szellem isteni színvonalon életre keltse őket.
7. vers
Közel jött mindeneknek a vége. Legyetek hát józanok és éberek, hogy imádkozni tudjatok.
8. vers
Mindenekelőtt arra van szükségetek, hogy megfeszülten ápoljátok az egymás iránt való szeretetet, mert a szeretet vétkek tömegét leplezi el.
9. vers
Egymás iránti viszonyban kedvességet mutassatok a vendégek iránt zúgolódás nélkül.
10. vers
Mindannyian úgy szolgáljátok ki egymást, ahogy a kegyelemajándékokat kaptátok, ahogyan Isten sok mindenféle kegyelmének nemeslelkű sáfárai teszik.
11. vers
Ha valaki beszél, úgy szóljon, mintha Isten beszédeit szólná, ha valaki kiszolgál, azzal az erővel tegye, melyet Isten nyújt, hogy a Krisztus Jézuson keresztül mindenekben Isten kapja a dicsőséget. Övé a dicsőség és az uralom az örök korok korain keresztül.
12. vers
Szeretteim, ne idegenkedjetek a köztetek kigyulladt tűztől, mintha valami idegen dolog történnék veletek. Azért támadt az, hogy megkísértsen titeket.
13. vers
Sőt, amennyiben közösséget vállaltok a Krisztus szenvedéseivel, örüljetek, hogy majd dicsőségének lelepleződésekor is ujjongva örvendezhessetek.
14. vers
Ha a Krisztus nevéért szidalmat kaptok, boldogok vagytok, mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és Istennek Szelleme.
15. vers
Közületek senki se szenvedjen úgy, mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.
16. vers
De ha keresztyénként szenved, nem kell megszégyenülnie, ellenkezőleg, Istennek kell kapnia magasztalást a keresztyén névben.
17. vers
Mert itt az idő, hogy az Isten házától elindulva elkezdődjék az ítélet. Ám, ha először tőlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?
18. vers
Ha még az igazságos is alig menekül meg, hová lesz az istentelen és a vétkező?
19. vers
Így hát azok, akik az Isten akaratának megfelelően szenvednek jót cselekedve, bízzák rá lelküket a hű Teremtőre.
Könyvek
