Jelenések könyve
7. fejezet
1. vers
Ezek után négy angyalt láttam, akik a föld négy szegletén álltak és uralmuk alatt tartották a föld négy szélét, hogy szél ne fújjon a földön, se a tengeren, se semmi fára.
2. vers
Majd megláttam egy másik angyalt, amint napkelte felől felszállt. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval odakiáltott a négy angyalnak, akiknek azt a rendeltetést adták, hogy a földnek és a tengernek ártsanak.
3. vers
Azt mondta: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg Istenünk rabszolgáit homlokukon el nem pecsételjük.”
4. vers
Majd meghallottam az elpecsételtek számát: Izráel (fiainak) minden törzséből száznegyvennégyezer az elpecsételt:
5. vers
Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,
6. vers
Áser törzséből tizenkétezer, Naftalim törzséből tizenkétezer, Manasszé törzséből tizenkétezer,
7. vers
Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszakár törzséből tizenkétezer,
8. vers
Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt.
9. vers
Ezek után újra láttam. Láttam (íme) egy nagy tömeget, melyet senki meg nem számlálhatott. Minden nemzetségből jöttek, s törzsekből, népekből, nyelvekből. Ott álltak a trón előtt és a Bárány előtt, fehér palást borította őket, pálmaágak voltak a kezükben
10. vers
és hangos szóval kiáltották: „A mi Istenünktől jön a menekülés, aki a trónon ül, és a Báránytól.”
11. vers
Az angyalok mind ott álltak körben a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcukra borultak a trón előtt és ily szóval hódoltak az Istennek:
12. vers
„Ámen! Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő Istenünket illeti az örök korok korain keresztül. Ámen.”
13. vers
Erre a vének közül az egyik megkérdezett engem: „Kik ezek a fehér palástba öltözöttek és honnan jöttek?”
14. vers
„Uram! Te tudod” – szóltam hozzá. Ő pedig ezt felelte nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, és akik ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány vérével.
15. vers
Ezért vannak az Isten trónja előtt. Ezért szolgálják őt templomában nappal és éjjel. Az pedig, aki a trónon ül, sátorával takarja be őket,
16. vers
úgyhogy többet nem fognak éhezni, sem szomjazni, sem a nap heve, sem semmi más hőség nem éri őket,
17. vers
mert a Bárány, ott fenn a trón közepén terelgeti, s az élet forrásvizeihez vezetgeti őket, az Isten pedig eltöröl szemükről minden könnyet.”
Könyvek
