Jelenések könyve
12. fejezet
1. vers
Majd egy nagy jelkép lett láthatóvá az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú.
2. vers
Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott.
3. vers
Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt és fejein hét korona.
4. vers
Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy amikor szül, annak gyermekét felfalja.
5. vers
Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az összes nemzeteket terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez és annak trónjához,
6. vers
az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
7. vers
Azután harc támadt az égben: Mihály és angyalai készen álltak, hogy hadat viseljenek a sárkánnyal, a sárkány is hadba szállt, és angyalai.
8. vers
De nem volt ereje megállani, úgyhogy többé nem maradt számára hely a mennyben.
9. vers
Ekkor levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, kinek vádló és sátán a neve, ki az egész lakott földet eltévelyíti. Levetették a földre, s levetették vele angyalait.
10. vers
Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: „Most lett a szabadítás, a hatalom, a királyság Istenünké, és a fennhatóság az ő Felkentjéé, mert testvéreink vádolóját levetették, azt, ki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt.
11. vers
Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.
12. vers
Vigadjatok azért egek és ti bennük sátorozók! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt a vádló hozzátok nagy indulattal, tudva, hogy kevés ideje van.”
13. vers
Mikor a sárkány látta, hogy földre vettetett, üldözőbe fogta az asszonyt, aki a férfimagzatot szülte.
14. vers
Az asszonynak ekkor ama nagy sas két szárnyát adták, hogy a pusztába helyére repüljön, hogy ideig, időkig és félidőig ott táplálják, ahonnan a kígyó arca elfordul
15. vers
Ekkor a kígyó vizet okádott szájából az asszony után, akkorát, mint egy folyamot, hogy az asszonyt a folyammal elsodortassa.
16. vers
De a föld segített az asszonynak, megnyitotta száját és felitta a folyamot, melyet a sárkány kiokádott szájából.
17. vers
A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megőrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel.
18. vers
Odaállt hát a tenger fövenyére.
Könyvek
