Jelenések könyve
capítulo 12
verso 1
Majd egy nagy jelkép lett láthatóvá az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú.
verso 2
Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott.
verso 3
Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt és fejein hét korona.
verso 4
Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy amikor szül, annak gyermekét felfalja.
verso 5
Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az összes nemzeteket terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez és annak trónjához,
verso 6
az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
verso 7
Azután harc támadt az égben: Mihály és angyalai készen álltak, hogy hadat viseljenek a sárkánnyal, a sárkány is hadba szállt, és angyalai.
verso 8
De nem volt ereje megállani, úgyhogy többé nem maradt számára hely a mennyben.
verso 9
Ekkor levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, kinek vádló és sátán a neve, ki az egész lakott földet eltévelyíti. Levetették a földre, s levetették vele angyalait.
verso 10
Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: „Most lett a szabadítás, a hatalom, a királyság Istenünké, és a fennhatóság az ő Felkentjéé, mert testvéreink vádolóját levetették, azt, ki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt.
verso 11
Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.
verso 12
Vigadjatok azért egek és ti bennük sátorozók! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt a vádló hozzátok nagy indulattal, tudva, hogy kevés ideje van.”
verso 13
Mikor a sárkány látta, hogy földre vettetett, üldözőbe fogta az asszonyt, aki a férfimagzatot szülte.
verso 14
Az asszonynak ekkor ama nagy sas két szárnyát adták, hogy a pusztába helyére repüljön, hogy ideig, időkig és félidőig ott táplálják, ahonnan a kígyó arca elfordul
verso 15
Ekkor a kígyó vizet okádott szájából az asszony után, akkorát, mint egy folyamot, hogy az asszonyt a folyammal elsodortassa.
verso 16
De a föld segített az asszonynak, megnyitotta száját és felitta a folyamot, melyet a sárkány kiokádott szájából.
verso 17
A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megőrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel.
verso 18
Odaállt hát a tenger fövenyére.
Libros
