Jelenések könyve
capítulo 18
verso 1
Ezek után azt láttam, hogy egy másik angyal szállt alá az égből, akinek nagy hatalomkört adtak, és akinek dicsősége elsötétítette (bevilágította) a földet.
verso 2
Erős hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szellemnek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,
verso 3
mivel parázna indulatának borával itatta meg az összes nemzeteket, és a föld királyai vele paráználkodtak. A föld kalmárai is abból a hatalomból gazdagodtak meg, melyet az ő túltengő jóléte teremtett.”
verso 4
Majd más szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Én népem, jöjjetek ki közüle, hogy ne legyetek majd vétkeivel közösségben, és hogy csapásaiból ne kapjatok!
verso 5
Mert vétkei az égig tornyosodtak és Isten megemlékezett hamisságaikról.
verso 6
Fizessetek úgy neki, ahogy ő is fizetett, tetteihez mérten a kétszeresnek kétszeresét adjátok meg neki, abba a pohárba, melyet ő kevert, kétszereset keverjetek neki!
verso 7
Amekkora volt dicsekedése és túltengő jóléte, akkora kínt és gyászt adjatok neki. Mert így gondolkodott szívében: Mint egy királynő úgy ülök trónomon, özvegy nem vagyok, gyászt nem látok soha.
verso 8
Ezért egy napon fognak megérkezni csapásai: halál, gyász, ínség. És tűzzel fogják megégetni. Mert erős az Úr, az Isten, ki elítélte őt.”
verso 9
„Siratni, gyászolni fogják őt a föld királyai – kik paráználkodtak, és vele dúskálkodtak –, mikor égésének füstjét fogják látni.
verso 10
A parázna kínja keltette félelem miatt távol fognak állni, és ezt mondják: Jaj! Jaj! Te nagy város Babilon, te erős város, hogy egy órában jött el ítéleted.
verso 11
A föld kereskedői siratják és gyászolják, mert hajórakományukat senki sem vásárolja többé,
verso 12
nem vásárolják aranyból, ezüstből, drágakőből, gyöngyökből, gyolcsból, bíborból, selyemből, skarlátból álló hajórakományukat, semmiféle citromfát, semmiféle elefántcsont eszközt, semmiféle drága fafajtákból, ércből, vasból, márványból készített eszközt,
verso 13
sem fahajat, sem balzsamot, sem füstölőszert, sem mirhát, sem tömjént, sem bort, sem olajat, sem lisztlángot, sem gabonát, sem barmokat, sem juhokat, lovakból, kocsikból, rabszolgatestekből álló árut, sem emberi lelkeket.
verso 14
Eltűnt előled a gyümölcs, melyre lelked vágyott. Minden, ami zsíros, minden, ami fényes, elveszett számodra. Azokra többé senki rá nem talál.
verso 15
Akik ezekkel kereskedtek, akik belőled gazdagodtak meg, kínjaidtól félve messzire állnak majd tőled, sírva, gyászban
verso 16
szólnak: Jaj, Jaj! Te nagy város, ki gyolcsba, bíborba, skarlátba burkolóztál, ki arannyal, drágakővel, gyönggyel ékesítetted magad,
verso 17
hogy elpusztult ennyi gazdagság egy órában. Minden kormányos, minden tengeren utazó, a matrózok, ahányan csak a tengeren dolgoznak, messzire álltak
verso 18
és felkiáltottak, mikor égésének füstjét látták, és így szóltak: Ki hasonlítható ehhez a nagy városhoz?
verso 19
Hamut szórtak a fejükre, sírva, gyászolva, úgy kiáltották: Jaj! te nagy város, melynek gazdagságából meggazdagodtak mindazok, akiknek a tengeren hajóik vannak, egy órában, hogy elpusztultál!
verso 20
Vigadj rajta ég, örvendezzetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert elítélte őt az Isten tiérettetek.”
verso 21
Erre egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy malomkő, és belevetette a tengerbe ilyen szóval: „Ilyen zuhanással vetik le Babilont, a nagy várost, és többé rá nem találnak.
verso 22
Citerásoknak, zenészeknek, fuvolásoknak, kürtösöknek hangját többé nem hallják benned, műremekeknek semmiféle készítőjét benned többé meg nem lelik, malomzörgést nem hallanak többé benned,
verso 23
mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod tévelyítette el mind a nemzeteket,
verso 24
prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.”
Libros
