Jelenések könyve

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verso 1

A Krisztus Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak,

verso 2

aki tanúságot tett az Isten igéje mellett, a Krisztus Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott.

verso 3

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.

verso 4

János az Ázsiában levő hét eklézsiának. Kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, volt és eljövendő, továbbá a trón előtt levő hét Szellemtől

verso 5

és a Krisztus Jézustól, arra hű tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, ő minket szeretett, vétkeink­ből vérével feloldott,

verso 6

s Istene és Atyja számára király­ságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsőség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.

verso 7

Íme jön a felhőkkel, meg fogja őt látni minden szem, azok is, akik átszegezték őt, és gyászt ül miatta a föld minden törzse. Úgy lesz. Ámen.

verso 8

Én vagyok az Alfa és az Omega – így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken uralkodó (a Mindenható).

verso 9

Én, János, testvéretek a Jézusban való szoron­gattatásban, királyságban és kitartásban, közösségben vagyok veletek, az Isten igéjéért (igéje miatt) és a Jézus bizonyságtételéért (bizonyságtétele miatt) a Patmosznak nevezett szigetre kerültem.

verso 10

Szellemben eljutottam az Úr napjára, és akkor a hátam mögül erős hangot hallottam, mintha kürt harsogna,

verso 11

s az a hang azt mondotta: „Írd könyvbe amit látsz, és küldd el a hét eklézsiának Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadel­fiába és Laodiceába.”

verso 12

Ekkor megfordultam, hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám, s mikor megfor­dultam, hét arany mécslábat láttam.

verso 13

A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén aranyöv övezte,

verso 14

feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú (és a hó),

verso 15

szeme mintha tűzláng lett volna, lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított, hangja mintha víztömeg zúgása lett volna,

verso 16

jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles pallos jött elő. A látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik.

verso 17

Mikor megláttam őt, úgy estem lábához, mintha halott volnék, de ő rám helyezte jobb kezét és így szólt: „Ne félj! Én vagyok az Első, az Utolsó

verso 18

és az Élő. Holttá lettem, de íme élek az örök korokon át. Nálam vannak a halálnak és a láthatatlan országnak kulcsai.

verso 19

Írd meg, amiket láttál, amik vannak, és amiknek ezek után kell bekövetkezniük,

verso 20

a hét csillag titkát, melyeket jobbomban láttál, meg a hét arany mécslábat. A hét csillag a hét eklézsia angyala, és a hét mécsláb a hét eklézsia.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22