Jelenések könyve
capítulo 16
verso 1
A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek el és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!”
verso 2
Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték és képe előtt leborultak.
verso 3
A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, minta halotté volna, úgyhogy a tengerben levő összes élőlények meghaltak.
verso 4
A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.
verso 5
Hallottam a vizek angyalát szólni: „Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.
verso 6
Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték.”
verso 7
Hallottam, hogy megszólalt az oltár: „Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan igazak és igazságosak ítéleteid.”
verso 8
A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.
verso 9
Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon, és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.
verso 10
Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban
verso 11
s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.
verso 12
A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.
verso 13
Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák.
verso 14
Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.
verso 15
Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.
verso 16
S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.
verso 17
A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!”
verso 18
S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.
verso 19
Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.
verso 20
Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.
verso 21
Tálentomnyi jegekből nagy eső zuhogott az égből az emberekre. (Akkora jegek zuhogtak az égből az emberekre, mint egy-egy talentom.) A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.
Libros
