Jelenések könyve
16. fejezet
1. vers
A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek el és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!”
2. vers
Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték és képe előtt leborultak.
3. vers
A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, minta halotté volna, úgyhogy a tengerben levő összes élőlények meghaltak.
4. vers
A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.
5. vers
Hallottam a vizek angyalát szólni: „Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.
6. vers
Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték.”
7. vers
Hallottam, hogy megszólalt az oltár: „Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan igazak és igazságosak ítéleteid.”
8. vers
A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.
9. vers
Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon, és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.
10. vers
Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban
11. vers
s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.
12. vers
A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.
13. vers
Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák.
14. vers
Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.
15. vers
Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.
16. vers
S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.
17. vers
A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!”
18. vers
S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.
19. vers
Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagy városról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.
20. vers
Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.
21. vers
Tálentomnyi jegekből nagy eső zuhogott az égből az emberekre. (Akkora jegek zuhogtak az égből az emberekre, mint egy-egy talentom.) A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.
Könyvek
