Jelenések könyve

chapter 15


Chapters:


verse #1

Megint más, nagy, csodálatos jelképet láttam az égben: hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel ért el végéhez az Isten indulata.


verse #2

Láttam. Úgy tetszett, mintha tűzzel kevert üvegtenger lett volna előtte. Láttam azokat, akik győztek a fenevadon, annak képmásán, nevének számán. Ott álltak az üvegtengernél és Isten citerái voltak náluk.


verse #3

Mózesnek, Isten rabszolgájának dalát és a Bárány dalát énekelték: „Nagyok és csodála­tosak a te tetteid Urunk, Isten, mindeneken Uralkodó. Útaid igazságosak és igazak, óh nemzetek Királya.


verse #4

Ki ne félne téged Urunk, és ki ne dicsőítené neved?! Mert egyedül vagy olyan, amilyent a törvény kíván. Mert közeledbe jönnek majd az összes népek és leborulnak előtted, hiszen a te igazságos útjaid láthatókká lettek.”


verse #5

Ezek után láttam. A mennyben kinyílt a bizonyság­tétel sátorának temploma


verse #6

s előjött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Tiszta, fénylő gyolcsba öltözve jöttek, mellüket aranyöv övezte.


verse #7

A négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét arany­csészét adott, melyek az örök korok korain át élő Isten indulatával voltak megtöltve.


verse #8

Az Isten dicsősége és hatalma azonban füsttel töltötte meg a templomot, úgy­hogy senki addig be nem léphetett a templomba, ameddig a hét angyal hét csapása végéhez nem érkezik.

Chapters:


Books