Jelenések könyve

chapter 6


Chapters:


verse #1

Láttam azután, hogy a Bárány a hét pecsét közül az elsőt felnyitotta. Azután hallottam, hogy a négy élőlény közül egy megszólalt, mintha mennydörgés szólna: „Eredj!”


verse #2

És én láttam. Egyszer csak indult egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koszorút adtak neki, s ő elindult győztesen, és hogy győzzön.


verse #3

Mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: „Eredj.”


verse #4

S elindult egy második, tűzvörös ló. A rajta ülőnek elrendelték, hogy vegye el a földről a békességet, hogy egymást öljék. Azután nagy kardot adtak neki.


verse #5

Mikor a harmadik pecsétet felnyitotta, a harmadik élőlénytől ezt a szót hallottam: „Eredj!” És én láttam. Elindult egy fekete ló. A rajta ülő mérleget tartott a kezében.


verse #6

Azután egy szózatfélét hallottam a négy élőlény közül, hogy ezt mondta: „A búza literje egy dénár. Három liter árpát egy dénárért. Az olajat és a bort ne bántsd.”


verse #7

Mikor a negyedik pecsétet felnyitotta, hallottam a negyedik élőlény hangját: „Eredj!”


verse #8

És én láttam. Elindult egy fakó ló. A rajta ülőnek neve a Halál volt. A láthatatlan ország követte nyomon. Felhatalmazást adtak nekik a föld negyedrésze felett, hogy pallossal, éhínséggel, döghalállal és a föld fenevadjaival öljenek.


verse #9

Mikor az ötödik pecsétet felnyitotta, láttam az oltár lábánál azokat a lelkeket, akiket az Isten beszédéért s a náluk lévő bizonyságtételért megöltek.


verse #10

Nagy szóval kiáltoztak: „Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te szent és igaz? Meddig nem hozod el a megtorló igazság­szolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira?”


verse #11

Ekkor mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt.


verse #12

Láttam, mikor felnyitotta a hatodik pecsétet, nagy rengés támadt. A nap olyan lett, mint egy fekete szőrszövet. A hold mindenestül vérhez hasonlított,


verse #13

az ég csillagai lehulltak a földre, mint mikor nagy széltől rázott fügefa későn érő fügéjét szórja el,


verse #14

az ég eltűnt, ahogyan egy tekercs göngyölődik össze, s minden hegy és sziget kimozdult helyéből.


verse #15

A föld királyai, a nagyok, az ezredesek, a gazdagok, az erősek, minden rabszolga és szabad a hegyek barlangjaiba és szikláiba rejtőztek.


verse #16

És azt mondták a hegyeknek és szikláknak: „Essetek ránk és rejtsetek el minket annak orcája elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől.


verse #17

Mert eljött az ő haragjuk nagy napja. S ugyan ki állhatna meg?”

Chapters:


Books