chapter 8
Mikor a hetedik pecsétet felnyitotta, az égre mintegy félóráig hallgatás ült.
Azután hét angyalt láttam meg, akik az Isten előtt álltak. Hét kürtöt adtak nekik.
Majd jött egy másik angyal, ki arany füstölőt tartott és odaállt az oltárhoz. Azután sok füstölőszert adtak neki, hogy az összes szentek imádságaival együtt ráhelyezze a trón előtt álló arany oltárra.
A füstölőszerek füstje az angyal kezéből a szentek imádságaival együtt felment az Isten elé.
Ekkor az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével és levetette a földre. Utána mennydörgések, szózatok és villámlások támadtak, és rengés.
Ekkor a hét angyal, akinél a hét kürt volt, felkészült arra, hogy a kürtöket megfújják.
Kürtölt az első s rá kőeső és vérrel kevert tűz támadt, ezeket levetették a földre. Ekkor a föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze megégett és minden zöld fű megégett.
Kürtölt a második angyal és erre mintha tüzes, égő nagy hegyet vetettek volna a tengerbe. Erre a tenger harmadrésze vérré lett és
meghalt a tengerben lévő teremtmények harmadrésze, melyeknek lelke van, továbbá tönkrement a hajók harmadrésze.
Kürtölt a harmadik angyal és erre az égből nagy csillag hullott alá, mely úgy égett, mint egy fáklya. Ráesett a folyók harmadrészére és a vizek forrásaira.
A csillag nevét Apszintosznak mondják, ürömnek. S a vizek harmadrésze ürömmé lett és sok ember meghalt a víztől, mert az megkeseredett.
Kürtölt a negyedik angyal és megverték a nap harmadrészét, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, úgyhogy harmadrészük elsötétült, és nem látszott a nappal harmadrésze, az éjszakával ugyanaz történt.
Újra láttam. Meghallottam, hogy az ég delelőjén egy sas repült s hangos szóval ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a még hátralevő három angyal kürtölése miatt, kiknek még ezután kell kürtölniük.”