Az örömhír Márk szerint
15. fejezet
1. vers
A főpapok a vénekkel és írástudókkal és az egész nagytanáccsal hajnalban rögtön ülést tartottak, utána Jézust megkötöztették, elvitették és átadták Pilátusnak.
2. vers
Pilátus aztán kikérdezte őt: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod!” – felelte neki.
3. vers
Közben a főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
4. vers
Pilátus erre újra megkérdezte: „Hát semmit sem felelsz? Nézd, micsoda tanúságot tesznek ellened.”
5. vers
Jézus azonban többé semmire sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
6. vers
Szokás volt, hogy ünnepenként elbocsátott nekik egy-egy foglyot, akit éppen kértek.
7. vers
Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly, kit lázadókkal együtt bilincseltek meg. Ezek a lázadók gyilkosságot is követtek el.
8. vers
Feljött a tömeg és kérni kezdte, hogy tegye meg nekik, amit mindig meg szokott tenni.
9. vers
Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?”
10. vers
Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták kezére.
11. vers
A főpapok azonban fellázították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
12. vers
„Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” – kérdezte újra tőlük,
13. vers
mire azok újra kiáltozták: „Feszítsd meg!”
14. vers
„De hát mi gonoszat tett?” – kérdezte őket Pilátus, mire azok még inkább kiáltozták: „Feszítsd meg!”
15. vers
Mivel Pilátus eleget akart tenni a tömegnek, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta és átadta, hogy megfeszítsék.
16. vers
A katonák azután bevezették őt az előcsarnokba, mely a kaszárnya (pretorium), s oda összehívták az egész szakaszt.
17. vers
Bíbor köntösbe öltöztették és tövisből font koszorút tettek feje köré.
18. vers
Aztán köszönteni kezdték: „Örvendj Zsidók Királya!”
19. vers
Majd náddal verték a fejét és leköpdösték, földre borultak és hajlongtak előtte.
20. vers
Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék.
21. vers
Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye.
22. vers
A Golgota nevű helyre vitték, mi lefordítva: Koponya helye.
23. vers
Ott mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.
24. vers
Azután megfeszítették. Ruháit szétosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen belőlük.
25. vers
Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.
26. vers
Vádló írást helyeztek föléje: „A ZSIDÓK KIRÁLYA.”
27. vers
Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől.
28. vers
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És törvényszegők közé számlálták.”
29. vers
Az arra elmenők káromolták, a fejüket csóválták és így szóltak: „Hah! Te, ki a templomot lerombolod, és három nap alatt felépíted,
30. vers
szabadítsd meg magadat! Szállj le a keresztről!”
31. vers
Hasonló módon gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. Azt mondogatták egymás között: „Másokat megmentett, de magát nem képes megmenteni.
32. vers
Na, Felkent! Izráel királya! Szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!” Ócsárolták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek meg.
33. vers
Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig.
34. vers
A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: „Elói, Elói, lama szabachtani!” Ami lefordítva: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
35. vers
Ahogy a mellette állók közül egyesek ezt meghallották, így szóltak: „Ni, Illést hívja!”
36. vers
Valaki elfutott, spongyát ecettel töltött meg, egy nádszálra tette és megitatta őt. „Hagyjátok, – mondta – lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
37. vers
Jézus pedig hangos kiáltás után kilehelte szellemét.
38. vers
A templom függönye felülről aljáig kettérepedt.
39. vers
Mikor a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy hogyan lehelte ki szellemét, azt mondta: „Valóban Isten Fia volt ez az ember!”
40. vers
Asszonyok is voltak ott, akik messziről szemlélődtek, köztük magdalai Mária, Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja, és Salómé,
41. vers
kik már akkor követték és kiszolgálták őt, mikor még Galileában időzött. Rajtuk kívül még sok más nő, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
42. vers
Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombatelő,
43. vers
az Arimátiából való József, egy nemesen viselkedő tanácstag, aki maga is várta Isten királyságát, nekibátorodott, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
44. vers
Pilátus elcsodálkozott azon, hogy már halott. Magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
45. vers
Miután jelentést kapott a századostól, a holttestet odaajándékozta Józsefnek.
46. vers
Ez azután finom gyolcsot vásárolt, s miután levette a keresztfáról, a gyolcsba begöngyölte őt, aztán lehelyezte egy sírboltba, mely sziklából volt kivésve. A sír ajtaja elé nagy követ hengerítettek.
47. vers
Magdalai Mária és Mária, a Józsé anyja pedig figyelték, hogy hova helyezik őt.
Könyvek
