chapter 15
A főpapok a vénekkel és írástudókkal és az egész nagytanáccsal hajnalban rögtön ülést tartottak, utána Jézust megkötöztették, elvitették és átadták Pilátusnak.
Pilátus aztán kikérdezte őt: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod!” – felelte neki.
Közben a főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
Pilátus erre újra megkérdezte: „Hát semmit sem felelsz? Nézd, micsoda tanúságot tesznek ellened.”
Jézus azonban többé semmire sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
Szokás volt, hogy ünnepenként elbocsátott nekik egy-egy foglyot, akit éppen kértek.
Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly, kit lázadókkal együtt bilincseltek meg. Ezek a lázadók gyilkosságot is követtek el.
Feljött a tömeg és kérni kezdte, hogy tegye meg nekik, amit mindig meg szokott tenni.
Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?”
Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták kezére.
A főpapok azonban fellázították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
„Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” – kérdezte újra tőlük,
mire azok újra kiáltozták: „Feszítsd meg!”
„De hát mi gonoszat tett?” – kérdezte őket Pilátus, mire azok még inkább kiáltozták: „Feszítsd meg!”
Mivel Pilátus eleget akart tenni a tömegnek, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta és átadta, hogy megfeszítsék.
A katonák azután bevezették őt az előcsarnokba, mely a kaszárnya (pretorium), s oda összehívták az egész szakaszt.
Bíbor köntösbe öltöztették és tövisből font koszorút tettek feje köré.
Aztán köszönteni kezdték: „Örvendj Zsidók Királya!”
Majd náddal verték a fejét és leköpdösték, földre borultak és hajlongtak előtte.
Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék.
Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye.
A Golgota nevű helyre vitték, mi lefordítva: Koponya helye.
Ott mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.
Azután megfeszítették. Ruháit szétosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen belőlük.
Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.
Vádló írást helyeztek föléje: „A ZSIDÓK KIRÁLYA.”
Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől.
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És törvényszegők közé számlálták.”
Az arra elmenők káromolták, a fejüket csóválták és így szóltak: „Hah! Te, ki a templomot lerombolod, és három nap alatt felépíted,
szabadítsd meg magadat! Szállj le a keresztről!”
Hasonló módon gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. Azt mondogatták egymás között: „Másokat megmentett, de magát nem képes megmenteni.
Na, Felkent! Izráel királya! Szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!” Ócsárolták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek meg.
Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig.
A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: „Elói, Elói, lama szabachtani!” Ami lefordítva: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Ahogy a mellette állók közül egyesek ezt meghallották, így szóltak: „Ni, Illést hívja!”
Valaki elfutott, spongyát ecettel töltött meg, egy nádszálra tette és megitatta őt. „Hagyjátok, – mondta – lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
Jézus pedig hangos kiáltás után kilehelte szellemét.
A templom függönye felülről aljáig kettérepedt.
Mikor a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy hogyan lehelte ki szellemét, azt mondta: „Valóban Isten Fia volt ez az ember!”
Asszonyok is voltak ott, akik messziről szemlélődtek, köztük magdalai Mária, Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja, és Salómé,
kik már akkor követték és kiszolgálták őt, mikor még Galileában időzött. Rajtuk kívül még sok más nő, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombatelő,
az Arimátiából való József, egy nemesen viselkedő tanácstag, aki maga is várta Isten királyságát, nekibátorodott, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
Pilátus elcsodálkozott azon, hogy már halott. Magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
Miután jelentést kapott a századostól, a holttestet odaajándékozta Józsefnek.
Ez azután finom gyolcsot vásárolt, s miután levette a keresztfáról, a gyolcsba begöngyölte őt, aztán lehelyezte egy sírboltba, mely sziklából volt kivésve. A sír ajtaja elé nagy követ hengerítettek.
Magdalai Mária és Mária, a Józsé anyja pedig figyelték, hogy hova helyezik őt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly