Az örömhír Márk szerint
capítulo 15
verso 1
A főpapok a vénekkel és írástudókkal és az egész nagytanáccsal hajnalban rögtön ülést tartottak, utána Jézust megkötöztették, elvitették és átadták Pilátusnak.
verso 2
Pilátus aztán kikérdezte őt: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod!” – felelte neki.
verso 3
Közben a főpapok sok vádat hoztak fel ellene.
verso 4
Pilátus erre újra megkérdezte: „Hát semmit sem felelsz? Nézd, micsoda tanúságot tesznek ellened.”
verso 5
Jézus azonban többé semmire sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.
verso 6
Szokás volt, hogy ünnepenként elbocsátott nekik egy-egy foglyot, akit éppen kértek.
verso 7
Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly, kit lázadókkal együtt bilincseltek meg. Ezek a lázadók gyilkosságot is követtek el.
verso 8
Feljött a tömeg és kérni kezdte, hogy tegye meg nekik, amit mindig meg szokott tenni.
verso 9
Pilátus megkérdezte tőlük: „Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?”
verso 10
Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták kezére.
verso 11
A főpapok azonban fellázították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.
verso 12
„Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondotok?” – kérdezte újra tőlük,
verso 13
mire azok újra kiáltozták: „Feszítsd meg!”
verso 14
„De hát mi gonoszat tett?” – kérdezte őket Pilátus, mire azok még inkább kiáltozták: „Feszítsd meg!”
verso 15
Mivel Pilátus eleget akart tenni a tömegnek, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta és átadta, hogy megfeszítsék.
verso 16
A katonák azután bevezették őt az előcsarnokba, mely a kaszárnya (pretorium), s oda összehívták az egész szakaszt.
verso 17
Bíbor köntösbe öltöztették és tövisből font koszorút tettek feje köré.
verso 18
Aztán köszönteni kezdték: „Örvendj Zsidók Királya!”
verso 19
Majd náddal verték a fejét és leköpdösték, földre borultak és hajlongtak előtte.
verso 20
Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék.
verso 21
Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye.
verso 22
A Golgota nevű helyre vitték, mi lefordítva: Koponya helye.
verso 23
Ott mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.
verso 24
Azután megfeszítették. Ruháit szétosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen belőlük.
verso 25
Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.
verso 26
Vádló írást helyeztek föléje: „A ZSIDÓK KIRÁLYA.”
verso 27
Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől.
verso 28
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És törvényszegők közé számlálták.”
verso 29
Az arra elmenők káromolták, a fejüket csóválták és így szóltak: „Hah! Te, ki a templomot lerombolod, és három nap alatt felépíted,
verso 30
szabadítsd meg magadat! Szállj le a keresztről!”
verso 31
Hasonló módon gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. Azt mondogatták egymás között: „Másokat megmentett, de magát nem képes megmenteni.
verso 32
Na, Felkent! Izráel királya! Szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!” Ócsárolták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek meg.
verso 33
Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig.
verso 34
A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: „Elói, Elói, lama szabachtani!” Ami lefordítva: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
verso 35
Ahogy a mellette állók közül egyesek ezt meghallották, így szóltak: „Ni, Illést hívja!”
verso 36
Valaki elfutott, spongyát ecettel töltött meg, egy nádszálra tette és megitatta őt. „Hagyjátok, – mondta – lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
verso 37
Jézus pedig hangos kiáltás után kilehelte szellemét.
verso 38
A templom függönye felülről aljáig kettérepedt.
verso 39
Mikor a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy hogyan lehelte ki szellemét, azt mondta: „Valóban Isten Fia volt ez az ember!”
verso 40
Asszonyok is voltak ott, akik messziről szemlélődtek, köztük magdalai Mária, Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja, és Salómé,
verso 41
kik már akkor követték és kiszolgálták őt, mikor még Galileában időzött. Rajtuk kívül még sok más nő, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.
verso 42
Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombatelő,
verso 43
az Arimátiából való József, egy nemesen viselkedő tanácstag, aki maga is várta Isten királyságát, nekibátorodott, bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
verso 44
Pilátus elcsodálkozott azon, hogy már halott. Magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
verso 45
Miután jelentést kapott a századostól, a holttestet odaajándékozta Józsefnek.
verso 46
Ez azután finom gyolcsot vásárolt, s miután levette a keresztfáról, a gyolcsba begöngyölte őt, aztán lehelyezte egy sírboltba, mely sziklából volt kivésve. A sír ajtaja elé nagy követ hengerítettek.
verso 47
Magdalai Mária és Mária, a Józsé anyja pedig figyelték, hogy hova helyezik őt.
Libros
