Az örömhír Márk szerint
capítulo 4
verso 1
Ismét tanítani kezdett a tó partján s igen nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba szállt be s a tavon ült, míg az egész tömeg a tóparton a földön helyezkedett el.
verso 2
Példázatokban sokra tanította őket. Tanítása közben ezeket mondta nekik:
verso 3
„Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni.
verso 4
Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett s a madarak eljöttek és felcsipegették.
verso 5
Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy – nem lévén a föld mély hamarosan kihajtott,
verso 6
de mikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
verso 7
Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek.
verso 8
Mások a jó földbe estek és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit.”
verso 9
Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!”
verso 10
Mikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatok felől
verso 11
s ő ezt felelte nekik: „Az Isten királyságának titka nektek van szánva, azokhoz a kívülállókhoz minden példázatokban jut el,
verso 12
hogy jól megnézzék, mégse lássanak, jól odahallgassanak, mégse lássák be, hogy valamikor meg ne térjenek és bocsánatot ne kapjanak!”
verso 13
Majd így szólt hozzájuk: „Nem ismeritek fel ezt a példázatot? Hát akkor hogyan ismeritek fel majd az összes példázatokat?
verso 15
Az útszélre esők azok, akikbe elveti az igét, amikor meghallják az igét, eljő a sátán és kiragadja a beléjük vetett magot.
verso 16
Hasonló történik a sziklás talajra vetettekkel: Mikor az igét hallják, tüstént örömmel elfogadják azt,
verso 17
de nincs bennük gyökér, hanem ideig-óráig valók, azután ha az ige miatt nyomorúság, vagy üldözés támad, tüstént tőrbe esnek.
verso 18
Másfélék a tövis közé vetettek, ezek, bár meghallották az igét,
verso 19
a kor gondjai, a gazdagság csalárdsága s a többi dolgok után való vágyak beléjük hatolnak, megfojtják bennük az igét, úgyhogy az gyümölcstelenné lesz.
verso 20
A jó földbe vetett magok ellenben olyanok, akik hallják az igét, befogadják és harmincannyi, hatvanannyi, vagy százannyi termést hoznak.”
verso 21
Aztán ezeket beszélte nekik: „Ugyan hova teszik a mécsest? A véka alá, vagy az ágy alá? Vajon nem a mécslábra helyezik?
verso 22
Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül!
verso 23
Ha valakinek füle van, hogy halljon, hallja meg!
verso 24
Vigyázzatok arra, amit hallotok! – mondta nekik. Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is, sőt hozzá is tesznek számotokra.
verso 25
Akinek ugyanis van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól azt is el fogják venni, amije van.”
verso 26
Majd újra szólt: „Hasonló az eset az Isten királyságával, amint azzal az emberrel, aki magot vetett a földbe,
verso 27
aztán elszunnyadt, felkelt éjjel és nappal, azalatt a mag kihajtott, a szár megnyúlt anélkül, hogy tudott volna róla.
verso 28
Magától terem gyümölcsöt a föld, először szárt, majd kalászt, aztán teli magot a kalászban.
verso 29
Mihelyt pedig a termés megengedi, a gazda azonnal nekiereszti sarlóját, mert az aratásnak itt az ideje.
verso 30
Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát? – kérdezte –, milyen példázatba foglaljuk bele?
verso 31
Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,
verso 32
ám ha elvetik, felnő és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában.”
verso 33
Sok ilyen példázattal szólta nekik az igét, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak annak meghallására,
verso 34
példázat nélkül nem szólt nekik, de tanítványainak külön mindennek a megoldását megadta.
verso 35
Mikor az a nap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!”
verso 36
Erre otthagyták a tömeget, Jézust pedig, úgy ahogy volt, magukkal vitték a hajóban. Más csónakok is voltak ott vele.
verso 37
Egyszerre nagy szélvihar támadt s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már-már megtelt.
verso 38
Ő maga a hátsó fedélzeten, a fejaljon elszunnyadt. De felébresztették, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz vele, hogy elveszünk?”
verso 39
Erre felkelt, megdorgálta a szelet, a tónak meg ezt mondta: „Hallgass! Fogd be a szád!” Erre ellankadt a szél és nagy csendesség lett.
verso 40
Nekik pedig ezt mondta: „Miért vagytok ennyire gyávák? Hogy van, hogy nincs hitetek?”
verso 41
Ám azok nagyon féltek és ezt kérdezgették egymás között: „Kicsoda hát ő, hogy a szél és tó engednek neki?”
Libros
