Az örömhír Márk szerint
capítulo 14
verso 1
Két nap múltán pászka volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és írástudók azon voltak, hogy csellel elfogják és megöljék Jézust.
verso 2
Azt mondták tudniillik: „Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne legyen.”
verso 3
Mialatt Betániában a poklos Simon házában volt és éppen asztalnál feküdt, odament egy asszony, kinél valódi és igen értékes nárdusszal telt alabástrom korsócska volt. Az asszony széttörte az alabástromot és kiöntötte tartalmát Jézus fejére.
verso 4
Voltak ott némelyek, akik magukban bosszankodtak a dolgon.” Mire való volt a nárdusznak ilyen eltékozlása?
verso 5
Háromszáz dénárért is el lehetett volna adni ezt a kenetet s odaadni a szegényeknek!” Lihegő indulattal támadtak az asszonyra.
verso 6
Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért zaklatjátok? Nemes dolgot tett velem.
verso 7
Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek majd velük, de én nem mindig leszek nálatok.
verso 8
Ez az asszony azt tette, amihez módja volt: a temetésemre előre megkente illatszerrel a testemet.
verso 9
Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon az örömüzenetet hirdetni fogják, azt is beszélni fogják az ő emlékezetére, amit ő tett.”
verso 10
Ekkor Júdás, a karióti, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy őt átadja nekik.
verso 11
Azok, mikor meghallották, megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Júdás aztán kereste az alkalmat, hogy átadhassa őt.
verso 12
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a pászkabárányt leölték, tanítványai megkérdezték Jézustól: ”Mit akarsz? Hova menjünk, hogy elkészítsük a pászkabárányt, hogy megehesd?”
verso 13
Erre két tanítványt küldött el és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, majd találkoztok egy emberrel, aki vizes korsót visz, kövessétek azt.
verso 14
Ott, ahová bemegy, mondjátok meg a gazdának: A Tanító kérdezteti: Hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal a pászkabárányt megehetem?
verso 15
Az erre egy nagy felházat fog mutatni, mely felszőnyegezve készen áll. Ott készítsétek el nekünk!”
verso 16
A tanítványok elmentek, megérkeztek a városba, és úgy találták, ahogy az Úr megmondta nékik. Aztán elkészítették a pászkabárányt.
verso 17
Mikor beesteledett, elment oda a tizenkettővel.
verso 18
Már az asztalnál feküdtek és ettek, mikor Jézus így szólt: „Bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Az, aki velem együtt eszik.”
verso 19
Szomorúság fogta el őket, s egyenként megkérdezték tőle: „Vajon én-e?”
verso 20
Azt felelte nekik: „A tizenkettő közül egyik, aki velem együtt mártogat a tálba.
verso 21
Az embernek Fia elmegy ugyan, úgy, ahogy írva van felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.”
verso 22
Mialatt ettek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, adott nekik és így szólt: „Vegyétek, ez az én testem!”
verso 23
Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belőle.
verso 24
„Ez az én vérem – mondta nekik –, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.
verso 25
Bizony azt mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből többé addig a napig; amíg az Isten királyságában újra nem ihatok belőle.”
verso 26
Majd az éneklés után kimentek az Olajfák hegyére.
verso 27
Közben ezt mondotta nekik Jézus: „Mindnyájan megütköztök majd bennem és tőrbe estek, mert írva van: Megverem majd a pásztort és elszélednek a juhok.
verso 28
Ám feltámadásom után előttetek fogok menni Galileába.”
verso 29
Péter ezt felelte neki: „Ha mindnyájan megbotlanak is, de én nem.”
verso 30
Erre Jézus ezt mondta neki: „Bizony azt mondom neked, hogy ma, ez éjszakán, mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor megtagadsz engem.”
verso 31
De Péter erősködve hangoztatta: „Ha veled együtt kellene meghalnom is, meg nem tagadlak téged.” Hasonlóképpen szóltak mindannyian.
verso 32
Mikor arra a helyre érkeztek, melynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le ide, amíg én imádkozom.”
verso 33
Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Aztán rémület és otthontalanság érzete kezdte nyugtalanítani s így szólt hozzájuk:
verso 34
„Szomorúság borult a lelkemre mindhalálig! Maradjatok itt és virrasszatok.”
verso 35
Kissé előrement, a földre esett és úgy imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék tőle ez az óra.
verso 36
„Abba, Atyám! – mondta – minden lehetséges neked: Távoztasd el tőlem azt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te.”
verso 37
Aztán odament és szunnyadva találta őket.” Simon, szunnyadsz? – kérdezte Pétert. Nem volt erőd egy órát ébren tölteni?
verso 38
Maradjatok ébren és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem ugyan hajtja az indulatot, de a hús erőtlen!”
verso 39
Azután elment és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
verso 40
Mikor ismét odament, szunnyadva találta őket, mert szemükre álom nehezedett. Azt sem tudták mit feleljenek neki.
verso 41
Harmadszor is odament és azt mondta nekik: „Szunnyadjatok most már és nyugodjatok! Nincs a gonosz előtt akadály. Eljött az óra. Íme az embernek Fiát átadják a vétkezők kezébe.
verso 42
Keljetek fel! Menjünk! Lám megérkezett, aki engem elárul.”
verso 43
Azonnal, még mialatt beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő közül egy és vele jött a főpapoktól, írástudóktól és vénektől egy egész tömeg, kezükben kardokkal és botokkal.
verso 44
Aki elárulta, egy jelben egyezett meg velük: „Akit majd megcsókolok – mondotta – az az! Ragadjátok meg és vezessétek el biztonsággal!”
verso 45
Mikor odaért, hozzálépett és így szólt: „Rabbi!” S megcsókolta őt.
verso 46
Azok meg rávetették kezüket és elfogták.
verso 47
Valaki, egy a mellette állók közül kirántotta kardját, rávágott a főpap rabszolgájára és leszelte annak fülét.
verso 48
Ekkor Jézus megszólalt: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek rám, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem!
verso 49
Napról-napra veletek voltam, a szenthelyen tanítottam s nem fogtatok el. De kell, hogy az Írások beteljesedjenek.”
verso 50
Ekkor otthagyták őt és mind elfutottak.
verso 51
Egy ifjú azonban követte őt, kinek meztelen testét csak egy lepedő burkolta. Ezt megragadták,
verso 52
de az kezükben hagyta a lepedőt és meztelenül elfutott.
verso 53
Jézust elvezették a főpaphoz. A főpapok, a vének és az írástudók is mindnyájan összeültek.
verso 54
Péter pedig messziről követte őt be a főpap udvarába és ott ült a szolgákkal együtt és melegedett a tűznél.
verso 55
A főpapok és az egész nagytanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy megölethessék, de nem találtak.
verso 56
Sokan tettek ugyan hamis tanúvallomásokat ellene, de a vallomások nem voltak egybehangzók.
verso 57
Később aztán előálltak némelyek, s a következő hamis vallomást tették ellene:
verso 58
„Hallottuk, mikor ezt mondta: Le fogom rombolni ezt a templomot, mely kézzel épült és három nap alatt másikat, nem kézzel épültet építek helyébe.”
verso 59
De még így sem volt egybehangzó a tanúvallomásuk.
verso 60
Ekkor kiállt a középre a főpap és megkérdezte Jézust: „Hát te semmit sem felelsz, bármilyen tanúságot tesznek is azok ellened?”
verso 61
Ő azonban hallgatott és nem felelt semmit sem. A főpap újabb kérdést intézett hozzá: „Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?” – kérdezte.
verso 62
Erre Jézus ezt felelte: „Én vagyok. Majd látni fogjátok az embernek Fiát, amint a Hatalom jobbján ül, s az ég felhőivel eljön!”
verso 63
Erre a főpap megszaggatta köntösét, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?
verso 64
Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?” Azok mind elítélték őt azzal, hogy méltó a halálra.
verso 65
Erre némelyek köpdösni kezdték, majd letakarták az arcát, arcul verdesték és felszólították: „Prófétálj!” A szolgák is arcul verdesték őt.
verso 66
Mialatt Péter lenn az udvarban volt, odajött a főpap egyik fiatal rabszolgálója,
verso 67
s ahogy meglátta a melegedő Pétert, megnézte, s azt mondotta: „Te is a názáreti Jézussal voltál!”
verso 68
Ám ő letagadta.” Nem tudom, de nem is értem, mit beszélsz!” – szólt. Ekkor kiment az előcsarnokba,
verso 69
hol a rabszolgáló, amint meglátta, újra mondogatni kezdte a mellette állóknak: „Ez közülük való!”
verso 70
Ismét letagadta. Kis idő múltán a mellette állók újra azt mondták Péternek: „Csakugyan közülük való vagy. Hiszen galileai is vagy.”
verso 71
Ő azonban átkozódni, esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!”
verso 72
Ekkor másodszor kukorékolt a kakas. Péter pedig visszaemlékezett arra a szóra, melyet Jézus mondott neki, hogy mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor tagadsz meg engem. S erre gondolva, sírt.
Libros
