Az örömhír Márk szerint
capítulo 7
verso 1
Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.
verso 2
Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.
verso 3
A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.
verso 4
Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.
verso 5
A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: „Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek.”
verso 6
Ám ő így felelt nekik: „Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
verso 7
Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.
verso 8
Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok.”
verso 9
Majd ezt mondta nekik: „Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!
verso 10
Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszat mond, annak vége biztos halál legyen!
verso 11
Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: Korbán. Azaz oltári ajándék. Ezzel lehetek csak hasznodra.
verso 12
Ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért
verso 13
s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek.”
verso 14
Ezután magához szólította a tömeget és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindannyian és legyetek belátók.
verso 15
Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő.”
verso 16
„Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”
verso 17
Mikor utóbb a tömegtől elvált és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.
verso 18
Ő ezt felelte nekik: „Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?
verso 19
Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely minden ételt megtisztít.”
verso 20
Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.
verso 21
„Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,
verso 22
házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!
verso 23
Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!”
verso 24
Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.
verso 25
Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött és lábához borult.
verso 26
Az asszony hellén volt, sziro-feníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.
verso 27
„Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! – mondotta neki az Úr –, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda.”
verso 28
De az asszony ezt felelte néki: „Így van Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”
verso 29
„Ezért a beszédért – mondotta neki Jézus – eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem! „
verso 30
Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.
verso 31
Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül s a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.
verso 32
Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá s kérlelték, hogy vesse rá kezét.
verso 33
Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, köpött s nyálával érintette a nyelvét,
verso 34
aztán feltekintett az égre és sóhajtott.” Effáta!” – mondotta – ami azt jelenti: „Nyílj meg!”
verso 35
S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse és helyesen beszélt.
verso 36
Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.
verso 37
S minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: „Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.”
Libros
