Az örömhír Márk szerint

chapter 7


Chapters:


verse #1

Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.


verse #2

Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.


verse #3

A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.


verse #4

Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.


verse #5

A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: „Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek.”


verse #6

Ám ő így felelt nekik: „Igen helyesen prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.


verse #7

Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.


verse #8

Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok.”


verse #9

Majd ezt mondta nekik: „Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!


verse #10

Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszat mond, annak vége biztos halál legyen!


verse #11

Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: Korbán. Azaz oltári ajándék. Ezzel lehetek csak hasznodra.


verse #12

Ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért


verse #13

s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek.”


verse #14

Ezután magához szólította a tömeget és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindannyian és legyetek belátók.


verse #15

Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő.”


verse #16

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!


verse #17

Mikor utóbb a tömegtől elvált és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.


verse #18

Ő ezt felelte nekik: „Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?


verse #19

Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely minden ételt megtisztít.”


verse #20

Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.


verse #21

„Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,


verse #22

házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!


verse #23

Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!”


verse #24

Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.


verse #25

Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött és lábához borult.


verse #26

Az asszony hellén volt, sziro-feníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.


verse #27

„Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! – mondotta neki az Úr –, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda.”


verse #28

De az asszony ezt felelte néki: „Így van Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”


verse #29

„Ezért a beszédért – mondotta neki Jézus – eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem!


verse #30

Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.


verse #31

Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül s a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.


verse #32

Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá s kérlelték, hogy vesse rá kezét.


verse #33

Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, köpött s nyálával érintette a nyelvét,


verse #34

aztán feltekintett az égre és sóhajtott.” Effáta!” – mondotta – ami azt jelenti: „Nyílj meg!”


verse #35

S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse és helyesen beszélt.


verse #36

Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.


verse #37

S minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: „Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.”

Chapters:


Books