Az örömhír Márk szerint

chapter 3


Chapters:


verse #1

Megint zsinagógába ment be s ott egy elszáradt kezű ember volt.


verse #2

Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.


verse #3

Megszólította a száradtkezű embert: „Kelj fel! Állj a középre!”


verse #4

Aztán megkérdezte azokat: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy megölni?” De azok hallgattak.


verse #5

Ekkor haraggal körültekintett rajtuk és elszomorodott szívük kőkemény voltán és rászólt a beteg emberre: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s azzal helyreállt a keze.


verse #6

A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródes-pártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.


verse #7

Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,


verse #8

s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.


verse #9

Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák őt.


verse #10

Tudniillik sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzátódultak, hogy megérinthessék.


verse #11

A tisztátalan szellemek is, ha látták, hozzáestek, és azt kiáltották: „Te vagy az Istennek Fia!"


verse #12

Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.


verse #13

Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.


verse #14

Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,


verse #15

s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.


verse #16

Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,


verse #17

kijelölte Jakabot a Zebedeus fiát és Jakab testvérét Jánost és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.


verse #18

Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont


verse #19

és karióti Júdást, aki elárulta őt.


verse #20

Azután hazatért s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.


verse #21

Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.


verse #22

Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.


verse #23

Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki sátán a sátánt?


verse #24

Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,


verse #25

és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.


verse #26

Ha a sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!


verse #27

De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!


verse #28

Bizony azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,


verse #29

de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!”


verse #30

Azt mondták tudniillik, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.


verse #31

Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá és hívatták.


verse #32

Tömeg ült körülötte s megmondták neki: „Nézd anyád és testvéreid kinn keresnek téged!”


verse #33

De ő ezt felelte nekik: „Ki az én anyám? Kik a testvéreim?”


verse #34

Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!


verse #35

Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám.”

Chapters:


Books