Az örömhír Márk szerint
3. fejezet
1. vers
Megint zsinagógába ment be s ott egy elszáradt kezű ember volt.
2. vers
Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.
3. vers
Megszólította a száradtkezű embert: „Kelj fel! Állj a középre!”
4. vers
Aztán megkérdezte azokat: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy megölni?” De azok hallgattak.
5. vers
Ekkor haraggal körültekintett rajtuk és elszomorodott szívük kőkemény voltán és rászólt a beteg emberre: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s azzal helyreállt a keze.
6. vers
A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródes-pártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.
7. vers
Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,
8. vers
s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.
9. vers
Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák őt.
10. vers
Tudniillik sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzátódultak, hogy megérinthessék.
11. vers
A tisztátalan szellemek is, ha látták, hozzáestek, és azt kiáltották: „Te vagy az Istennek Fia!"
12. vers
Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.
13. vers
Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.
14. vers
Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,
15. vers
s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.
16. vers
Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,
17. vers
kijelölte Jakabot a Zebedeus fiát és Jakab testvérét Jánost és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.
18. vers
Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont
19. vers
és karióti Júdást, aki elárulta őt.
20. vers
Azután hazatért s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.
21. vers
Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.
22. vers
Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.
23. vers
Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki sátán a sátánt?
24. vers
Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,
25. vers
és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.
26. vers
Ha a sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!
27. vers
De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!
28. vers
Bizony azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,
29. vers
de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!”
30. vers
Azt mondták tudniillik, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.
31. vers
Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá és hívatták.
32. vers
Tömeg ült körülötte s megmondták neki: „Nézd anyád és testvéreid kinn keresnek téged!”
33. vers
De ő ezt felelte nekik: „Ki az én anyám? Kik a testvéreim?”
34. vers
Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!
35. vers
Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám.”
Könyvek
