Az örömhír Márk szerint
11. fejezet
1. vers
Mikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák hegyén Betfagénál és Betániánál tanítványai közül kettőt elküldött.
2. vers
„Menjetek el a veletek szemben levő faluba – mondotta nekik. Ahogy beértek, tüstént rátaláltok egy megkötött szamárcsikóra, melyen még ember soha sem ült. Oldjátok el és hozzátok ide!
3. vers
Ha pedig valaki megkérdezné tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá, s azonnal elbocsátja azt ide.”
4. vers
El is mentek és kinn az utcán egy ajtónál találtak egy megkötött szamárcsikót. Eloldották.
5. vers
De az ott állók közül némelyek megkérdezték őket: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”
6. vers
Úgy feleltek nekik, ahogy Jézus mondta, mire elbocsátották azokat.
7. vers
Jézushoz vitték aztán a csikót, rárakták köpenyeiket s ő ráült.
8. vers
Sokan köpenyeikkel terítették be az utat, mások meg gallyakkal, melyeket a mezőkről tördeltek.
9. vers
Akik előtte mentek, s akik követték így kiáltoztak: „Hozsánna! Áldott az, aki az Úr nevében jön!
10. vers
Áldott atyánknak, Dávidnak érkező királysága! Hozsánna a magasságokban!”
11. vers
Aztán bement Jeruzsálembe a szent helyre. Ott mindent megtekintett, majd késő lévén, a tizenkettővel kiment Betániába.
12. vers
Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett.
13. vers
Már messziről meglátott egy dús levélzetű fügefát s odament, hogy talán talál rajta valamit. De mikor hozzáért, semmit sem talált rajta, csak levelet. Mert még nem volt itt a fügék ideje!
14. vers
Ekkor megszólalt s így szólt a fához: „Senki rólad többé gyümölcsöt ne egyék az örökkorig soha.” A tanítványai hallották.
15. vers
Jeruzsálembe érkeztek. Bementek a szenthelyre s Jézus hozzáfogott, hogy kiűzze a szenthelyről azokat, akik ott árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit felforgatta
16. vers
és nem engedte, hogy bárki is bármilyen eszközt átvigyen a szenthelyen.
17. vers
Majd tanította őket.” Nincs-e megírva, hogy az én házamat az összes nemzetek imádság házának fogják nevezni? Ti azonban rablók barlangjává tettétek.”
18. vers
Meghallották azt a főpapok és írástudók és keresték, milyen módon veszíthetnék őt el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeget megdöbbentette tanítása.
19. vers
Mikor aztán este lett, kimentek a városból.
20. vers
Mikor kora reggel arra mentek, észrevették, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt.
21. vers
Péter, aki visszaemlékezett, megjegyezte: „Rabbi, nézd csak, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt.”
22. vers
Jézus erre így szólt hozzájuk: „Legyen hitetek Istenben!
23. vers
Bizony azt mondom nektek, hogyha valaki azt mondaná ennek a hegynek: Emelkedj fel és hullj a tengerbe, ha nem kételkedne szívében, hanem hinné, hogy amit mond, megtörténik, akkor meg is lenne neki.
24. vers
Ezért azt mondom nektek: Akármiért imádkoztok is, higgyétek, hogy már megkaptátok, amit kértek és meg lesz nektek!
25. vers
De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat.
26. vers
Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.”
27. vers
Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor a szenthelyen járt, hozzámentek a főpapok, írástudók és vének
28. vers
és megkérdezték tőle: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adta neked a felhatalmazást, hogy ezeket tehesd?”
29. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Kérdezek tőletek egy dolgot, feleljetek nekem, akkor majd én is megmondom nektek, miféle felhatalmazással cselekszem ezeket.
30. vers
János bemerítése a mennyből való volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem.”
31. vers
Ekkor magukban számítgatták a dolgot: „Ha azt mondjuk – szóltak – a mennyből való, azt fogja mondani: Miért nem hittetek akkor neki?
32. vers
Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől,” féltek a néptől, mert mind azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta.
33. vers
Azt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus is ezt mondta hát nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazás alapján cselekszem ezeket.”
Könyvek
