Az örömhír Márk szerint
12. fejezet
1. vers
Majd példázatokban kezdett szólni: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, sajtót vésett le benne, tornyot is épített, majd kiadta szőlőműveseknek. Aztán külföldre utazott.
2. vers
A maga idejében egy rabszolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő terméséből.
3. vers
Ám azok megfogták, megverték, és üresen bocsátották el.
4. vers
Ekkor újra elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát, azt is megsebesítették a fején és meggyalázták.
5. vers
Mást küldött, megölték, sok mást is, azokat részben megverték, részben megölték.
6. vers
De volt még valakije: egy szeretett fia. Utolsónak azt küldte hozzájuk. Úgy gondolta: talán csak megszégyenülnek a fiammal szemben.
7. vers
De azok a földművesek így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg és mienk lesz az örökrésze!
8. vers
Ekkor megfogták, megölték és kivetették a szőlőből!
9. vers
Vajon mit fog a szőlő ura tenni? Megjön, elpusztítja a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja oda.
10. vers
Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a kő, melyet az építők a próbán elvetettek, lett a szegletkő?
11. vers
Az Úrtól indult ez ki. Szemünk előtt mégis csodálatos!”
12. vers
Ezután igyekeztek elfogni őt, de féltek a tömegtől. Észrevették ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Azzal otthagyták Jézust és elmentek.
13. vers
A farizeusok és Heródes-pártiak közül hozzáküldtek egyeseket, hogy valamelyik szaván megfogják őt.
14. vers
Elmentek és így szóltak hozzá: „Tanító, tudjuk, hogy igaz vagy és nem törődsz senkivel sem, mert nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját a valóság alapján tanítod! Szabad-e a császárnak adót fizetni? Megfizessük-e, vagy ne fizessük?”
15. vers
Ő azonban átlátta képmutatásukat és így felelt nekik: „Miért kísértetek? Hozzatok ide nekem egy dénárt, hadd lássam!”
16. vers
Hoztak, mire megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” „A császáré” – felelték neki.
17. vers
Mire Jézus így szólt hozzájuk: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.” Elcsodálkoztak rajta.
18. vers
Aztán szadduceusok jöttek hozzá, kik azt beszélik, hogy nincs feltámadás. Ők is kérdést intéztek hozzá.
19. vers
„Tanító! – szóltak – Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek úgy hal meg a testvére, hogy feleséget hagy hátra, de nem hagy gyermeket, vegye el a testvére az asszonyt és támasszon magot a testvérnek.
20. vers
Hét testvér volt és az első feleséget vett, de meghalt és nem hagyott magot.
21. vers
Elvette a nőt a második és meghalt úgy, hogy nem hagyott magot. A harmadik hasonlóképpen.
22. vers
Úgy tett mind a hét és nem hagytak magot. Mindegyik közül utolsónak az asszony is meghalt.
23. vers
A feltámadáskor, mikor majd felkelnek a sírból, közülük kié lesz az asszony? Hiszen heten bírták feleségül.”
24. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?
25. vers
Mikor ugyanis a halottak közül feltámadnak, sem feleséget nem vesznek, sem nőül nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyekben az angyalok.
26. vers
A halottakat illetően pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogy a csipkebokornál mit szólt az Isten: Én vagyok Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene?
27. vers
Nem halottak Istene az Isten, hanem élőké! Nagyon eltévedtetek!”
28. vers
Az egyik írástudó, miután hallotta vitájukat, hozzáment és látva, hogy helyesen felelt meg nekik, megkérdezte tőle: „Mindegyik közül melyik parancsolat az első?”
29. vers
„Az első ez: – felelte Jézus – Halljad Izráel, az Úr a mi Istenünk egy Úr!
30. vers
Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden egész erődből!
31. vers
A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!”
32. vers
„Helyesen van Tanító – válaszolt neki az írástudó –, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten és nincs több rajta kívül.
33. vers
Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni Őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál.”
34. vers
Jézus mikor észrevette, hogy értelmesen felelt, így szólt hozzá: „Nem messze vagy az Isten Királyságától.” Többé azután senki sem merte őt megkérdezni.
35. vers
Amikor Jézus a templomban tanított, előhozta ezt a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak a Fia?
36. vers
Maga Dávid a Szent Szellem által ezt mondta: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem!
37. vers
Maga Dávid mondja őt Urának. Honnan fia hát neki?”
38. vers
A nagy tömegnek öröm volt hallgatnia őt. Tanítás közben így szólt egyszer: „Őrizkedjetek az írástudóktól, kiknek az a kívánságuk, hogy palástban járhassanak, és a piacokon köszöntsék őket,
39. vers
a zsinagógában elől üljenek, a lakomákon az első helyeket szeretik.
40. vers
Az özvegyek házát ők eszik föl, bár színből hosszan imádkoznak. Ezeknek bőségesebben jár ki majd az ítélet!”
41. vers
Aztán leült a persely ellenében és figyelte, hogy a tömeg hogyan dobja pénzét a perselybe. Sok gazdag sokat vetett.
42. vers
Majd jött egy szegény özvegy és két fillért dobott, azaz egy negyed pénzt.
43. vers
Magához szólította tanítványait és így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindazoknál többet vetett, akik a perselybe dobtak.
44. vers
Mert mindenki a feleslegéből vetett, de ez a maga szűkösségéből mindenét bedobta, amije volt, még a betevő falatját is.”
Könyvek
