Az örömhír Márk szerint
6. fejezet
1. vers
Azután eltávozott onnan és a hazájába ment. Tanítványai követték.
2. vers
Szombat lett és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?
3. vers
Nem az ácsmester ő, Máriának a fia? Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?” És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket.
4. vers
Jézus pedig ezt mondta nekik: „Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!”
5. vers
Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.
6. vers
Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be és tanított.
7. vers
Majd magához szólította a tizenkettőt és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken
8. vers
s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot.” Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt.
9. vers
Hanem húzzatok sarut. Ne öltsetek két köntöst!”
10. vers
Majd ezt mondta nekik: „Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!
11. vers
S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül.”
12. vers
Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.
13. vers
Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal s azok meggyógyultak.
14. vers
Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.
15. vers
Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.
16. vers
Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: „Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János.”
17. vers
Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.
18. vers
János tudniillik azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani.”
19. vers
Heródiás neheztelt Jánosra s meg akarta öletni őt, de nem tehette.
20. vers
Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember, azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt.
21. vers
Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.
22. vers
Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc.” Kérj tőlem, amit akarsz! – mondta a király a leánynak – Megadom neked.”
23. vers
Meg is esküdött neki: „Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is.”
24. vers
A leány kiment és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Az így felelt: „Bemerítő Jánosnak a fejét.”
25. vers
A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz és ezt kérte: „Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!”
26. vers
A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.
27. vers
Így a király rögtön elküldte a hóhért s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.
28. vers
A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.
29. vers
Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet, és sírba helyezték.
30. vers
Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.
31. vers
Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre s nyugodjatok le egy kissé!” Sok volt ugyanis a jövő-menő s evésre sem volt alkalmas idejük.
32. vers
Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.
33. vers
De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek és megelőzték őket.
34. vers
Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.
35. vers
Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek és így szóltak: „Puszta a hely és már késő az óra!
36. vers
Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek.”
37. vers
Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni!” „Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” – kérdezték azok.
38. vers
„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: „Öt kenyerünk van és két halunk!”
39. vers
Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.
40. vers
Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.
41. vers
Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
43. vers
Azután összeszedték a darabokat és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.
44. vers
Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.
45. vers
Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba s menjenek át előtte a túlsó partra Betszaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.
46. vers
Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.
47. vers
Késő este lett s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.
48. vers
Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,
49. vers
azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet és felkiáltottak.
50. vers
Mert mind látták őt és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk.” Bízzatok! Én vagyok! – mondotta nekik – Ne féljetek!”
51. vers
Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.
52. vers
A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.
53. vers
Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak s ott vetettek horgonyt.
54. vers
Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,
55. vers
sietve bejárták azt az egész vidéket s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.
56. vers
Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek.
Könyvek
