Az örömhír Márk szerint
10. fejezet
1. vers
Felkelt és elment onnan Júdea tájaira s a Jordánon túlra. Ismét tömeg vonult vele s amint szokása volt, újra tanítgatta őket.
2. vers
Farizeusok mentek hozzá s megkérdezték: „Szabad-e a férfinak az asszonyt elbocsátani?” Kísérteni akarták!
3. vers
„Mit parancsolt nektek Mózes?” – szólt nekik Jézus.
4. vers
Mire azok ezt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk az asszonyt.”
5. vers
Jézus erre ezt mondta nekik: „Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.
6. vers
Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.
7. vers
Ezért hagyja el a férfi atyját s az anyját
8. vers
és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs két, hanem csak egy hús!
9. vers
Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!”
10. vers
Otthon a tanítványai újra megkérdezték e felől
11. vers
s ő ezt mondotta nekik: „Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.
12. vers
Ha meg az asszony bocsátja el férjét és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz.”
13. vers
Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.
14. vers
Jézus mikor ezt észrevette, bosszankodott és rájuk szólt: „Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.
15. vers
Bizony azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba.”
16. vers
Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.
17. vers
Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?”
18. vers
Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
19. vers
A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!”
20. vers
Az így felelt: „Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem.”
21. vers
Jézus erre ránézett és megszerette őt, majd így szólt hozzá: „Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!”
22. vers
Az azonban elkomorult erre a szóra és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.
23. vers
Jézus erre körültekintett tanítványain és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van.”
24. vers
Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonukban bíznak.
25. vers
Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába.”
26. vers
Azok pedig annál inkább megdöbbentek s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?”
27. vers
Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges.”
28. vers
Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!”
29. vers
Jézus ezt mondta rá: „Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,
30. vers
hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örökéletet.
31. vers
Sok első utolsóvá lesz és utolsók elsőkké!”
32. vers
Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak. :
33. vers
„Most felmegyünk Jeruzsálembe s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, s át fogják adni őt a nemzeteknek.
34. vers
Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, és három nap múlva feltámad!”
35. vers
Ekkor hozzámentek Zebedeus fiai, Jakab és János és megszólították: „Tanító, szeretnénk, ha azt, amit kérünk tőled, megtennéd nekünk.”
36. vers
„Mit akartok? Mit tegyek veletek?” – kérdezte tőlük.
37. vers
Ők ezt felelték neki: „Add meg nekünk, hogy dicsőségedben egyikünk jobb-, és másikunk balkezed felől ülhessen!”
38. vers
„Nem tudjátok mit kértek!” – felelte nekik Jézus.” Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, melyet én iszom ki, vagy bemerülni azzal a bemerüléssel, mellyel én merítkezem be?”
39. vers
„Képesek vagyunk” – felelték azok, mire Jézus ezt mondta nekik: „Ki fogjátok ugyan inni azt a poharat, melyet én kiiszom s be fogtok merülni azzal a bemerüléssel, mellyel
40. vers
én bemerülök, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészítették.”
41. vers
Mikor a tíz meghallotta az esetet, bosszankodni kezdtek Jakabon és Jánoson.
42. vers
Erre Jézus magához szólította őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy azok, akiknek a nemzetek között uralkodói tekintélyük van, uraságuk alá kényszerítik, és nagyjaik fennhatóságuk alá nyomják őket!
43. vers
Köztetek azonban nem ilyen a viszony. Ellenkezőleg. Aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon ki titeket,
44. vers
és aki köztetek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen.
45. vers
Hiszen az embernek Fia sem azért jött, hogy őt szolgálják ki, hanem hogy ő szolgáljon ki másokat , és lelkét sokakért váltságul adja!”
46. vers
Jerikóba értek. Mikor éppen kimentek Jerikóból ő meg a tanítványai s tekintélyes számú tömeg, egy vak koldus ült az út szélén, Timeusz fia, Bartimeusz.
47. vers
Ez, ahogy meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy el arra, kiabálni kezdett: „Dávidnak Fia Jézus, könyörülj rajtam!”
48. vers
Sokan korholták, hogy elhallgattassák, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”
49. vers
Jézus megállt és így szólt: „Hívjátok őt ide!” Hívták a vakot, így szóltak hozzá: „Bízzál, kelj fel, hív téged!”
50. vers
Az erre eldobta a köpenyét, felugrott és Jézushoz ment.
51. vers
Jézus megkérdezte: „Mit akarsz? Mit tegyek veled?” „Rabbuni – felelte a vak –, hogy látni tudjak!”
52. vers
„Eredj – felelte neki Jézus – hited megmentett téged!” S az tüstént látott és követte őt az úton.
Könyvek
