Az örömhír Márk szerint
capítulo 3
verso 1
Megint zsinagógába ment be s ott egy elszáradt kezű ember volt.
verso 2
Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.
verso 3
Megszólította a száradtkezű embert: „Kelj fel! Állj a középre!”
verso 4
Aztán megkérdezte azokat: „Szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, lelket menteni, vagy megölni?” De azok hallgattak.
verso 5
Ekkor haraggal körültekintett rajtuk és elszomorodott szívük kőkemény voltán és rászólt a beteg emberre: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta s azzal helyreállt a keze.
verso 6
A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródes-pártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.
verso 7
Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,
verso 8
s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.
verso 9
Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák őt.
verso 10
Tudniillik sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzátódultak, hogy megérinthessék.
verso 11
A tisztátalan szellemek is, ha látták, hozzáestek, és azt kiáltották: „Te vagy az Istennek Fia!"
verso 12
Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.
verso 13
Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.
verso 14
Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,
verso 15
s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.
verso 16
Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,
verso 17
kijelölte Jakabot a Zebedeus fiát és Jakab testvérét Jánost és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.
verso 18
Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont
verso 19
és karióti Júdást, aki elárulta őt.
verso 20
Azután hazatért s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.
verso 21
Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.
verso 22
Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.
verso 23
Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki sátán a sátánt?
verso 24
Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,
verso 25
és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.
verso 26
Ha a sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!
verso 27
De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!
verso 28
Bizony azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,
verso 29
de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!”
verso 30
Azt mondták tudniillik, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.
verso 31
Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá és hívatták.
verso 32
Tömeg ült körülötte s megmondták neki: „Nézd anyád és testvéreid kinn keresnek téged!”
verso 33
De ő ezt felelte nekik: „Ki az én anyám? Kik a testvéreim?”
verso 34
Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!
verso 35
Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám.”
Libros
