Az örömhír Márk szerint

chapter 8


Chapters:


verse #1

Miután azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg és nem volt mit enniük, magához hívta a tanítványokat és így szólt hozzájuk:


verse #2

„Szánalmat érzek a tömeg iránt, mert már három napja nálam vannak s nincs mit enniük.


verse #3

Ha étlen bocsátom őket haza, elernyednek az úton. Amellett közülük némelyek messziről érkeztek.”


verse #4

„Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?” – szólaltak meg tanítványai. S „Hány kenyeretek van?” – kérdezte őket Jézus.” Hét” – felelték.


verse #6

Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.


verse #7

Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.


verse #8

Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.


verse #9

Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.


verse #10

Azonnal hajóba szállt és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.


verse #11

Ott előjöttek a farizeusok és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.


verse #12

Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: „Miért keres jelt ez a nemzedék?” – szólt.” Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék.”


verse #13

Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt és a túlsó partra távozott.


verse #14

Elfelejtettek azonban kenyereket vinni s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.


verse #15

Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.”


verse #16

Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.


verse #17

Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?


verse #18

Szemetek van s nem láttok, fületek van s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,


verse #19

hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?” „Tizenkettővel” – felelték.


verse #20

„S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?” „Hetet” – válaszolták.


verse #21

„S még most sem láttok a dolgokba be?” – kérdezte.


verse #22

Betszaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, s kérlelni kezdték, hogy érintse azt.


verse #23

Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette s megkérdezte: „Látsz-e valamit?”


verse #24

Az felnyitotta szemét és így szólt: „Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának.”


verse #25

Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.


verse #26

Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: „Még csak be se menj a faluba! „


verse #27

Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: „Kinek mondanak engem az emberek?”


verse #28

Azok azt felelték, hogy „Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik.”


verse #29

Ekkor megkérdezte őket: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?” Megszólalt Péter s ezt felelte neki: „Te vagy a Krisztus!”


verse #30

Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.


verse #31

Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.


verse #32

Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.


verse #33

Jézus erre megfordult, ránézett tanítványaira s aztán megdorgálta Pétert: „Eredj mögém sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.”


verse #34

Azután a tömeget tanítványaival együtt magához szólította, és ezeket mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.


verse #35

Aki ugyanis meg akarja menteni lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.


verse #36

Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?


verse #37

Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?


verse #38

Mert ha valaki szégyell engem s beszédeimet e házasságtörő és vétkes nemzetségben, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, ha majd eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.”

Chapters:


Books